Vasárnap reggel 7 óra. Felébredek. Felkelek! Ez csak a Sun Run miatt történt így ezen a verőfényes vasárnap hajnalon. A Sun Run azt hiszem Vancouver legtöbb embert ténylegesen mozgásra bíró sporteseménye.
Idén rekordszámú 50746 nevezővel ragyodó időben rendezték meg Kanada legnagyobb 10km-es futóversenyét, melyen jómagam is részt vettem. Egy ötvenezres tömeg futásnak eresztése a törököknek például sikerült anno 1526-ban (remélem nem rontottam el a nagyságrendet) de azóta némileg civilizálódott a világ (PLÁNE ez a sarka) szóval a különböző szektorokat állítottak fel a rajtterületen és kb 3-4 ezresével engedték rajtolni az embereket, nyilvánvalóan a gyorsabbakat előre. Viszonylag nyugis "csoportba" kerültem, ami azt jelentette hogy a 9-kor eldördült rajtpisztolyhoz képest 53 perccel szakítottam léptem át a rajtonalat és kerültem regisztrálásra a cipőmre erősített chipnek köszönhetően. Eközben természetesen az első helyezett 28:25-ös idővel már rég az éremosztásra várt... Az első kilométer környékén megálltam fényképezni, így kissé lemaradtam Zubitól, és mivel a szombati bicajozás még benne volt a lábamban később is meg-megálltam - szigorúan fényképezés céljából. A kijelölt útvonal mellett mindenféle zenekarok próbálták tartani a lelket a futókban nagy sikerrel. Itt van mindjárt két bagázs
Idén rekordszámú 50746 nevezővel ragyodó időben rendezték meg Kanada legnagyobb 10km-es futóversenyét, melyen jómagam is részt vettem. Egy ötvenezres tömeg futásnak eresztése a törököknek például sikerült anno 1526-ban (remélem nem rontottam el a nagyságrendet) de azóta némileg civilizálódott a világ (PLÁNE ez a sarka) szóval a különböző szektorokat állítottak fel a rajtterületen és kb 3-4 ezresével engedték rajtolni az embereket, nyilvánvalóan a gyorsabbakat előre. Viszonylag nyugis "csoportba" kerültem, ami azt jelentette hogy a 9-kor eldördült rajtpisztolyhoz képest 53 perccel szakítottam léptem át a rajtonalat és kerültem regisztrálásra a cipőmre erősített chipnek köszönhetően. Eközben természetesen az első helyezett 28:25-ös idővel már rég az éremosztásra várt... Az első kilométer környékén megálltam fényképezni, így kissé lemaradtam Zubitól, és mivel a szombati bicajozás még benne volt a lábamban később is meg-megálltam - szigorúan fényképezés céljából. A kijelölt útvonal mellett mindenféle zenekarok próbálták tartani a lelket a futókban nagy sikerrel. Itt van mindjárt két bagázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése