2007. március 30., péntek

2007. március 23., péntek

reggeli Portál Wizard módra


Minden kedves munkatársamnak sok kellemes reggelt kívánok! (pláne annak, aki kitalálta, hogy korán kell kelnem)

2007. március 20., kedd

2007 a jogsim éve, a vadászat vége


Elfogadták a jelentekézsemet (credit check, approved) tehát az új címem április 1-től:
#23, 777 Burrard, Vancouver, BC, V6Z 1X7
további részletek egy bejegyzéssel lejjebb.

2007. március 18., vasárnap

Lakásvadászat

A múlt szerdai fiaskó után, meg az enyhén túlterhelt munkanapjaim miatt eléggé visszafogottan keresgéltem a lakásokat a héten.
A keresési módszerem elég egyszerű, első lépésben a google-lel rákerestem a keresőoldalakra, plusz körbekérdeztem a kollegáknál hasonló témában. Ennek eredményeképpen van kb 3 kereső amit rendszeresen megnéztem immár több, mint egy hónapja. Az első fázisban (még februárban) nagyjából felmértem az árakat, és szoktattam a szemem a hirdetésekhez. A második fázis a célirányos keresés, erősen leszűkítve a kerületet és a bérleti díj mértékére. Jelen esetben ez a belváros, illetve havi maximum 1200 dollár-t jelent. (ez elég erősen maximum, és csak hiperjó lakás esetén vállalható költség)
Akkor egy kicsit a fiaskóról. Az első találatom, ami egy szerdai délután 5-ös megtekintési lehetőséggel kecsegetett a régi belvárosban (Gastown) Az ár a plafon volt, viszont egy galériázott 5m-es belmagasságú lakásról volt szó, a kép alapján nagyon megtetszett. Sajnos, rosszul emlékeztem és nem csak a Hastings, hanem a Cordova utca is tele van hajléktalanokkal, kéregetőkkel, drogdílerekkel, és mindenféle rosszarcú férfiakkal és nőkkel. Szóval a lakáshoz vezető séta során - ami a munkába-ból járás útvonala is egyben jópárszor szólítottak le mindenféle indokkal. Ergo már a lakás megtekintése előtt lemondtam a bérletről, viszont azért kíváncsi voltam magára a lakásra, hogy legyen összehasonlítási alapom. Nos, nem lett, ugyanos a főbérlő 15 perccel a meghirdettet időpont után sem mutatkozott, és a hazatérés mellett döntöttem - kerülőúton természetesen.
Az keresőoldalnak volt a kereséshez kérhető rss feed-je (erről a technológiáról még egy későbbi bejegyzésben említést fogok tenni), így frissen értesültem az összes downtown (belváros) szót tartalmazó hirdetésről, s mindezt az email kliensemben. Ezt naponta átfésültem, és kiszórtam a "belvároshoz közel", "belváros 10 percre" "Surrey belváros" "Richmond belváros" tartalmúakat. Hét közben jármat sikerült megjelölnöm magamnak, de nem jutottam el a telefonálásig. Mígnem szombaton (tegnap) az egyik hirdetésben nagyon jó helyen jó áron kínáltak két lakást is egy bachelor-t (legénylakás) illetve egy egyhálószobást kicsivel többért. Egyből visszajeleztem, és ma meg is néztem mindkettőt. Az egyhálószobást választottam, így ha nem lesz jobb ott fogok lakni.
Hátrányai: a másodikon van (ez az első emeletet jelenti - Kiki nem értené) és a szomszédos üzletek tetejét lehet látni az ablakokból; öreg épületben van, így a bent lévő cuccok viszonlag öregesek; nincs mosogatógép; nincs mosógép; nincs kád;
Előnyei: NAGYON jó helyen van; a fürdő frissen csempézve; világos; nagy; olcsó; sok beépített szekrény van (closet) (ez már csak azért is kell, mert errefelé nem jellemző a szekrény)
Van egy másik hasonló lakás, ami drágább ugyan, tán 5-10 perccel odébb van, van weboldala, kicsit jobban tetszik, viszont nem sikerült még megnézni, és egyre kevésbé mehetek bizonytalanra, bár azért az idő nem szorít annyira...
Ja igen, 925 dollár havonta és bennevan a központifűtés és a melegvíz.

Kávé

Talán már emlegettem, hogy Vancouverben (meg úgy általában Észak Amerikában) igencsak dívik a séétálós kávézás, illetve kávézóban üldögélés. Ennek eddig csak egyfajta módját ismertem, kávézólánc-ban (Starbucks, Tim Horton's, Blenz) kvázikávé papírpohárba, séta. a Tim Horton'sban van kaja is (szendvicsek), míg a többieknél sütik is vannak.
Ez még így alapvetően nem érdekes, ráadásul már magyarországra is szivárog be a dolog (Coffeeshop Company) de az irodával szemközti épületben, nyílt egy egészen otthonos kávézó, mindenféle sütivel, szendviccsel, levvessel és wireless Internettel (nem mellesleg a céges háló is látszik az ablak melletti asztalokról :) S miután elolvastam az alábbi cikket, majd az eredetijét is, Alex-szal naponta kb egy órára átugrunk a Wired Bean Coffee Loungeba dolgozni és inni egy kávét. Ami ráadásul normális kávé, vagyis jóval az itteni átlag fölött van. Mivel a jövőben is gyakran fogjuk itt múlatni az időnket, majd lesznek képek is (ha végre veszek egy fényképezőgépet) Persze nem vagyunk igazi neo-nomádok, de azért jó érzés egy kicsit nyugiban üldögélni munkaidőben.

döntés

"Hargudott magára, de aztán felötlött benne, hogy mi sem természetesebb annál, hogy nem tudja mit akar:
Az ember sohasem tudhatja, mit akarjon, mert csak egy élete van, s azt semmiképp sem tudja összehasonlítani az előző életeivel, vagy megjavítani az elkövetkezendő életei során.
[...]
Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája az élet maga?"


Mielőtt bárki azt hinné megtértem: nem :) Ez amolyan emlékeztető magamnak, amolyan igazi naplóbejegyzés.

2007. március 10., szombat

elsőhét

Akkor következzen egy összefoglaló az első hétről. Visszafele megyek az időben mert így sokkal kuszább :) Szóval ma szombat van és már túl vagyok a reggelin és az ebéd helyett elfogyasztott virsli-bacon-rántottámon, és éppen a főiskolai kosárlabdabajnokság elődöntőit nézem a tévében, és pont arra gondoltam, hogy a jól felépített utánpótlással rendelkező országokban/sportágakban a "második vonal" ahogy mi előszeretettel nevezzük, az bizony nem a felnőtt "B" bajnokság, hanem az utánpótlás első vonala. Több okból is: egyrészt a fiatalok még ambíciózusak, fejlődnek, és végül ők kerülnek az első vonalba, azaz a fő bajnokságba. Ami még ma történt, hogy Kim ledumált nekem egy hétfői lakásmegtekintést a mai helyett, amit visszamondtak. Magáról a lakásról (illetve lakásokról) külön bejegyzésben írok majd. Pénteken este letudtam az ülökakocsmábanhokitnézek heti adagját, a Canucks most már majdnem biztosan bekerül a rájátszásba, és egyre jobban játszik. Ebédelni a Rusty Gullba mentünk, Yuri ismét elemében volt, most éppen az volt a fixa ideája, hogy a pincércsaj terhes és hogy megkérdezi, hogy tényleg az-e? ( A pincércsajnak ugyan van némi pocakja, de már tavaly decemberben is ugyanígy nézett ki ) Végül nem kérdezte meg, így kaját és sört is kaptunk ebédre :D
Csütörtökön bevásároltam.
Szerda délután elmentünk megnézni egy lakást, de balul sült el a dolog, részletek a lakáskereső bejegyzésben várhatók.
Kedden felsétáltam pókerozni ( http://www.worldpubpokertour.com/ ) egyelőre nem voltak meg a lapjaim, így jó játékkal is csak a döntő asztalig jutottam el. Megrökönyödésemre a pincérnő 2 hónap kihagyás után is emlékezett a nevemre, pedig tavaly is csak heti egyszer voltam játszani.
Hétfőn este kölcsönkaptam a Hondát, kalandos körülmények között ki is jutottam vele az épületből, ugyanis a titkárnő rutinosan levette a kulcsról a garázsnyitó bigyót, és jól elzárta a fiókjába. Persze erre csak otthon jöttem rá, mikor Boris kulcscsomóján se találtam a nyitót. Harvey végül feltörte a fiókot, és minden rendben ment!
Hétfőn reggel valamiféle munkaügyi központban kezdtem a napot, mázlim volt mert az irodával egy épületben található , így csak lesétáltam és kérvényeztem szociális biztosítási számot illetve kártyát, enélkül senki se dolgozhat széles e tartományban :).

2007. március 9., péntek

Birkman

Érkezésemet másként se időzíthettem volna jobban, egyből egy Birkman kérdőívet kellett kitöltenem, ami segít hatékonyabbá tenni a csoportos/egyéni munkavégzést, egymás elviselését, némi kiegészítő információval szolgál az önismerethez. stb stb. Érzésem szerint valahol félúton van az asztrológia és az IQ teszt között, feltéve hogy egyáltalán összeköthetők vonallal. Rólam a következő ábrát dobta ki a gép kb 140 kérdés megválaszolása után:
 
Posted by Picasa

Ez nagyjából azt jelenti, hogy
1) szeretek ilyen lenni: (csillag a piros mezőben)
építeni, szervezni, kész terméket látni, problémákat megoldani
2) amilyen vagyok: (rombusz a zöld mezőben)
versengő, magabiztos; rugalmas, nyitott az új dolgokra
3) amikre szükségem van: (négyzet a zöld mezőben)
személyes megerősítés; meghatározott felelősség; változatos tevékenységek; tág határidők
4) stresszes helyzetben: (kör a zöld mezőben)
könnyen zavarba jövök; nem bízok másokban; parancsolóvá válok; nem követem a tervet

Az ábra természetesen egy 45 oldalas részletes elemzés része, ami szigoróan bizalmas :)

2007. március 7., szerda

Földetérés

 
Posted by Picasa

Szóval a hosszú sor alapvetően a vasárnap miatt volt, így kb félórát biztos kanyarogtam a kígyóban, mire egy marcona határőr a vízumom átnézése után az Immigration Officehoz küldött, ahol további 10-15 perc álldogálás után egy kedves hölgy megadta a munkavállalási engedélyt. Kicsit nehez tért napirendre az útlevelemben fellelhető vízumok felett (van egy elhasznált egyseri belépésre jogosító üzleti vízumom, egy visszavont többszöri belépésre szóló üzleti vízumom, van egy egyszeri belépésre jogosító rontott és visszavont, meg van a most érvényes) Ez azt jelenti, hogy 2009 május 30-ig Kanadába jöhetek mehetek annyiszor ahányszor csak akarok, de csak a GMI-nak dolgozhatok, csak a vancouver-i irodában, és csak ezen a szakterületen.
80 perccel a gép landolása után, kint voltam a friss levegőn. Nem mondanám, hogy igazi vancouveri idő fogadott, mert nem esett az eső :) nem is bántam.
Kim virággal és egy hordozható termopohárral várt, egyelőre elvagyok a pohár nélkül, de szerinte ilyen nélkül az ember nem igazi vancouveri - meglátjuk.

2007. március 4., vasárnap

Nagy utazás

Persze nem nagyobb, mint eddig bármelyik túrám, de egyrészt most könnyű volt bepakolni
Frankfurt azt hiszem ezt korábban már említettem, a Frankfurti reptér elég vicces hely, tele van mindenféle népséggel, mindenki kultúrájához mérten alszik széken, nyugágyon vagy padon. Az átszállás közel 4 óráját a tavaly üsszel már bevált Goethe kávézóban töltöttem, asztalomat időbeli eltolódásokkal egy orosz hölgyel egy amerikai nővel (afro-amerikai jazzénekes-kinézetű) és egy svéd sráccal osztottam meg, mivel még volt olvasnivalóm, én sem erőltettem a trécselést, viszont pontosan annyit tudok róluk amennyire most épp szükségem volt, tán még egy kicsit többet is :)
"Yes to All!" másrészt most mégse egy kéthónapos kirándulásról volt szó. A csomagjaim közül az egyik túlsúlyos is volt, de hajnali 5-kor a földi kiszolgáló személyzet nemigen törődik ilyen apróságokkal. Nagy utazás ide, vagy oda, fáradtnak tűntem, viszont továbbra is mintha a régi volnék. Ez volt az első utam ami pontosan érkezett, nem cseréltek gépet, nem akart senki meghalni a levegőben (najó egy néni rosszul lett pont mellettem, de csak a gyomra rakoncátlankodott a légörvények-kaja kombótól, át is ültették a férjével együtt a businessre, meg orvosok várták a reptéren, sej!) nem hagyták el a csomagomat, nem kellett keresztülvágtáznom a reptéren, nem öntötték rám a söröm az ülés hátrahajtásával, nem csak szépfiúk és vénlányok voltak az utaskísérők, ben ült közvetlenül mellettem senki. Összefoglalva, unalmas, nyugalmas ámde kényelmes utam volt. A pontos érkezés azt jelentette, hogy hatalmas sor fogadott az útlevélellenőrző kapuk előtt - a vasárnap is közrejátszott ebben persze.

2007. március 3., szombat

Quo Vadis?

"Ha az életben nincs már több móka
Meghalunk mintha nem volna
Több dolgunk a világba s édes lenne a halál
Hát ilyen értelemben
Énekeljük el azt hogy vége
Nem járunk ki többet rétre
Nem úszunk többet a strandon
És nem Borozunk már többet a gangon
Nem mondjuk nőknek hogy szép vagy
Ők a farkunkra azt hogy de szép nagy
Nem süt a nap be az ágyba
Mint az athéni hotelszobába
Nem mosol bugyit hogy tiszta
Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk és ott a csikket
A városra pöccintjük
És a viccek se lesznek már
A nevetések is rövidülnek
Ahogy az élet se kéne már a
Halál után én nekem úgy igazán."
Különös tekintettel a borra a bugyira és a viccekre.
Szevasztok!