A túra célja az volt, hogy a múlt vasárnapi buszos legurulás során meglátott "kilátóhoz" kerekezzünk fel. Ezt persze Jenn némileg félreértette, hiszen ő arra gondolt, hogy feltekerünk a HEGYRE (annak is a tetejére). A túra végül 70 kilométeresre sikerült (ez a kerékpárral megtett távolság) Reggel a féltízes seabus-szal behajóztunk a belvárosba, és Jennifer lakásán vételeztünk kerékpárt, beállítottuk az üléseket és útnak indultunk: először a kerékpárkölcsönzőt vettük célba, ugyanis British Columbia területén nem csak saját egészségünk megóvása, hanem a törvény szerint is érdemes sisakot viselni. 
Miután a belvárosban felszerelkeztünk, a Stanley parkon és Lions Gate hídon keresztül rákanyarodtunk a partmenti útra, amit egészen a Nyugat Vancouver nyugati csücskéig követtünk. Itt egy kerékpáros élményparknál Geleagle Community Center bevártuk a közben lecsatlakozó Jennifer-t, aki egy kis kitérővel begyűjtötte a barátnőjét. (a múlt hétvégén Whistleren megismert Laura-t) Innen egyből hegymenetbe váltottunk és mintegy 10-15 km-en keresztül tartottuk magunkat ehhez, így jutottunk el (a googlemaps-os méréseim alapján kb 450-m magasságba) a kilátóhoz. természetesen a "partmenti út" sem volt bukkanómentes, így kellő alapozás után értünk a nagy hegymenethez, amit többé kevésbée nyeregben töltve teljesítettem (az egyik vízesésből még vízutántöltést is végeztem :). 
A célunk elérését az elénk táruló látvány koronázta meg, körülbelül 120 (!) kilométeres félkörben mindent láttunk ami a környéken látható. Innen például látszott a Baker-hegyet ami az Egyesült Államok területén található. Középpontban a Stanley park található, amit a Lions Gate híd köt össze Észak- és Nyugat Vancouver-rel. Balra nagyjából látszik a házunk is, a kikötő, illetve kicsit délebbre látszik Burnaby dombja, ahol Zubi lakik. Egészen nyugaton látszanak a Vancouvert a nyílt óceántól elválasztó szigeten található hegyek hófödte sipkái is. Sajnos nem tudok túl sokat rizsázni - nem mintha eddig nem ez lett volna - de tényleg lenyűgöző volt a látvány (most nagyon elragadtadtattam magam, de tényleg megérte feltekerni). 
A hazafeléút elég veszélyes volt, lévén hogy kb egy éve nem ültem egy óránál többet kerékpár-nyeregben. Olyan helyen fájt, amit nem lehet igazán masszírozni... A beton-downhill után megálltunk harapni valamit és kávét inni, majd visszatekertünk a belvárosba. A hídról készült: 
A túra végeztével holtfáradtan visszahajóztunk a lakásba, átvedlettünk és egyből fordultunk a másnapra melegítő sövacsora irányába. A vacsora az Old Spaghetti Factory Gastown-ban települő egségéeben zajlott le. Néhányan érkeztek Seattle-ből is, végre sikerült értelmes ízű lasagne-t ennem. (jó pont) az étel árában egy saláta és fagyi is volt, végül az egész John (illetve közvetve Rob) számlájára íródott, sebaj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése