Kirándulás

Pénteken Kim (nem Basinger) felajánlotta, hogy elszállít egy két helyre a környéken, amiket eddig még nem láttam. Ezek sorrendben a Mount Seymour, Steveston és White Rock. Az időjárás nem kegyelmezett meg és Geoff időjárás előrejelzése ellenére nem tisztult ki reggelre így elég randa időben indultunk útnak fehér sportos autójában. Konkrétan esett az eső. Ez még nem is jelentett volna problémát, ha a felhőtől láttunk volna valamit a hegy egyik kilátójában. Úgy döntöttünk, hogy a megadjuk magunknak (és időjós kollegánknak) az esélyt, és délnek vettük az irányt.
Steveston a környék legnagyobb halásztelepülése főlegképpen az előző századforduló környékén. Ebből az időből a most múzeumként üzemelő posta maradt fenn - ezt az épületet gyakran használják hollywood-i filmek forgatásához - Maga a falu hangulatos házakból és egy kisebb kikötőből áll, ebből a kikötőből indulnak a bálnaleső hajókirándulások is. A múzeum egész hitelesen mutatta be a "múltat", enyhe vadnyugati érzés kerített hatalmába :) Az eső allábhagyását egy rövid sétával ünnepeltük, és betértünk egy két ajándékboltba is.
Stevenstone-t elhagyva White Rock felé kanyarodtunk, ami tulajdonképpen egy üdülőváros szinte közvetlenül az USA határon. Az időjárás cudarul bánt velünk, így kénytelenek voltunk ebédelni, majd sikerült kifognunk egy kb egyórás esőmentes periódust így kisétálhattunk a mólóra. A partról visszatérve még benéztünk a partmenti kis múzeumnak csúfolt szobába, ez itt egy komplett távíró-állomás:

Hazafelé betértünk a kaszinóba - életemben először voltam ilyen létesítményben és a szűz kéz elv alapján a játékra szánt 25 dollár elköltése helyett plusz 140 dollárral hagytam el a tetthelyet...

Élőzene

Ezen a héten élőzenei programokkal tarkítottam a hétközi esti elfoglaltságaimat. Kedden a "CFOX Canadian Content Concert Series presents Damsel Fly with special guests" fedőnevű rendezvény keretében a Roxy Clubba látogattunk ahol az élőzene mellett pizzaszeleteket és egy ingyenpiát kaptunk a belépti díjért cserébe. Az előzenekar egész jó volt (Dasha), viszont a Demsel Fly eléggé átlépte az általam még elviselhető keménységet rockzene tekintetében. Egy pár sör után átballagtunk a Caprice Club-ba ami már egészen más vonalat képvisel. [...] Az utolsó előtti Seabus-szal jutottunk vissza.

Csütörtök este Morgan és férje Rob meghívására a tőlünk két utcával feljebb található autentikus mexikói étteremben vacsoráztunk. Végre megkóstolhattam a CHIMICHANGA nevű ételt, és Corona sört ittam hozzá.

Pénteken Toby kocsmájába mentünk, ahol Miss Jennifer Hershmann énekelt a koncertet egy Quesadilla egészítette ki amely remek választásnak bizonyult. Érdemes a linkre kattintani, ugyanis az énekes hölgynek remek hangja van. Félreértések elkerülése végett: a gitár mögött ruhát visel... :)

Cypress Mountain

So on Sunday - thanks to Duncan - we went to ski on an other resort serving the Olympics in 2010. Cypress is a much better ski resort than Grouse, altough i am not a pro skier a enjoyed it very much. The weather was a "bit" foggy, so on my last run i fell on my face because i entered fresh snow area without noticing that.

Whistler - continued

Picture of the week


The Sea to Sky Highway is currently extended to fit the needs of the 2010 Winter Olympics taking place in several locations in an around Vancouver. One of this is the Whistler a small village built for ski addicts or normal ski-tourist. The route is very nice with the Sea on the left and mountains on our right, waterfalls and small lakes. The one on picture is Murrin lake had some nice flowers in it, i offer a beer for the name of this flower. After realiyed that there is no path in the forest to find something else around the lake, we got back to the car. After reaching Whistler we decided to find a place to stay first, and then look around. Well we did it 2-in-1, cause it was hard to find a place to stay for the night, so we check out all the small streets and in the heaviest snowing, Martin got a free room for a reasonable price in the Cascade Lodge. The whole village is prepared for tourism, with shops, bars, and motels. We walked around and tested the beers and checked the ski resorts, and after having a dinner we jumped into the night. Following Jennifers advice we entered Tommy Africa for the night, and it was worth :) I tested a new drink here called Bloody Cesar, which contains Tabasco, Worcestershire sauce, cellar-salt, pepper, tomato sauce and vodka its very spicy so after the third one a switched back to drink whiskey. The party was cut half at 2am, so we went back to our room, and fell asleep. (we made some tricks with the elevator in the lodge, but i don't remember all the details... ;) We nearly got a 100 CAD fine not getting back the keys by 10am, we did it at 9:59, and headed North for the Green Lake, which was actually not green, but i think that was because the temperature was low. For record, there is an "airport" on the lake for hydroplanes. Ain't it cool?
After checking the green of a practice golf court next to the lake, we got to the car and steered our car back to North Vancouver. We nearly passed the Shannon Waterfall, but luckily i noticed that, so we stopped there, as well. Getting back to the appartment, we realized, that Duncan organized us a skiing day for Cypress, but we missed it because of our Whistler, we managed to complete this on sunday ... to be continued

Sun Run

Vasárnap reggel 7 óra. Felébredek. Felkelek! Ez csak a Sun Run miatt történt így ezen a verőfényes vasárnap hajnalon. A Sun Run azt hiszem Vancouver legtöbb embert ténylegesen mozgásra bíró sporteseménye. Idén rekordszámú 50746 nevezővel ragyodó időben rendezték meg Kanada legnagyobb 10km-es futóversenyét, melyen jómagam is részt vettem. Egy ötvenezres tömeg futásnak eresztése a törököknek például sikerült anno 1526-ban (remélem nem rontottam el a nagyságrendet) de azóta némileg civilizálódott a világ (PLÁNE ez a sarka) szóval a különböző szektorokat állítottak fel a rajtterületen és kb 3-4 ezresével engedték rajtolni az embereket, nyilvánvalóan a gyorsabbakat előre. Viszonylag nyugis "csoportba" kerültem, ami azt jelentette hogy a 9-kor eldördült rajtpisztolyhoz képest 53 perccel szakítottam léptem át a rajtonalat és kerültem regisztrálásra a cipőmre erősített chipnek köszönhetően. Eközben természetesen az első helyezett 28:25-ös idővel már rég az éremosztásra várt... Az első kilométer környékén megálltam fényképezni, így kissé lemaradtam Zubitól, és mivel a szombati bicajozás még benne volt a lábamban később is meg-megálltam - szigorúan fényképezés céljából. A kijelölt útvonal mellett mindenféle zenekarok próbálták tartani a lelket a futókban nagy sikerrel. Itt van mindjárt két bagázs

Marine Drive / Cypress Mountain

Szombaton Martinnal kerékpártúrát terveztünk Jennifer kolleganőnk segédletével, aki versenyszerűen triatlonozott, most már csak kerékpározik. Ő volt olyan kedves, hogy kölcsönzött nekünk két kerékpárt a készletéből.
A túra célja az volt, hogy a múlt vasárnapi buszos legurulás során meglátott "kilátóhoz" kerekezzünk fel. Ezt persze Jenn némileg félreértette, hiszen ő arra gondolt, hogy feltekerünk a HEGYRE (annak is a tetejére). A túra végül 70 kilométeresre sikerült (ez a kerékpárral megtett távolság) Reggel a féltízes seabus-szal behajóztunk a belvárosba, és Jennifer lakásán vételeztünk kerékpárt, beállítottuk az üléseket és útnak indultunk: először a kerékpárkölcsönzőt vettük célba, ugyanis British Columbia területén nem csak saját egészségünk megóvása, hanem a törvény szerint is érdemes sisakot viselni.
Miután a belvárosban felszerelkeztünk, a Stanley parkon és Lions Gate hídon keresztül rákanyarodtunk a partmenti útra, amit egészen a Nyugat Vancouver nyugati csücskéig követtünk. Itt egy kerékpáros élményparknál Geleagle Community Center bevártuk a közben lecsatlakozó Jennifer-t, aki egy kis kitérővel begyűjtötte a barátnőjét. (a múlt hétvégén Whistleren megismert Laura-t) Innen egyből hegymenetbe váltottunk és mintegy 10-15 km-en keresztül tartottuk magunkat ehhez, így jutottunk el (a googlemaps-os méréseim alapján kb 450-m magasságba) a kilátóhoz. természetesen a "partmenti út" sem volt bukkanómentes, így kellő alapozás után értünk a nagy hegymenethez, amit többé kevésbée nyeregben töltve teljesítettem (az egyik vízesésből még vízutántöltést is végeztem :). A célunk elérését az elénk táruló látvány koronázta meg, körülbelül 120 (!) kilométeres félkörben mindent láttunk ami a környéken látható. Innen például látszott a Baker-hegyet ami az Egyesült Államok területén található. Középpontban a Stanley park található, amit a Lions Gate híd köt össze Észak- és Nyugat Vancouver-rel. Balra nagyjából látszik a házunk is, a kikötő, illetve kicsit délebbre látszik Burnaby dombja, ahol Zubi lakik. Egészen nyugaton látszanak a Vancouvert a nyílt óceántól elválasztó szigeten található hegyek hófödte sipkái is. Sajnos nem tudok túl sokat rizsázni - nem mintha eddig nem ez lett volna - de tényleg lenyűgöző volt a látvány (most nagyon elragadtadtattam magam, de tényleg megérte feltekerni). A hazafeléút elég veszélyes volt, lévén hogy kb egy éve nem ültem egy óránál többet kerékpár-nyeregben. Olyan helyen fájt, amit nem lehet igazán masszírozni... A beton-downhill után megálltunk harapni valamit és kávét inni, majd visszatekertünk a belvárosba. A hídról készült:
A túra végeztével holtfáradtan visszahajóztunk a lakásba, átvedlettünk és egyből fordultunk a másnapra melegítő sövacsora irányába. A vacsora az Old Spaghetti Factory Gastown-ban települő egségéeben zajlott le. Néhányan érkeztek Seattle-ből is, végre sikerült értelmes ízű lasagne-t ennem. (jó pont) az étel árában egy saláta és fagyi is volt, végül az egész John (illetve közvetve Rob) számlájára íródott, sebaj...

Póker

A hét a szokásos lapossággal csörgedezett a medrében, csütörtökre sikeresen összetákoltam magamnak egy egészen tűrhető tervet a péntekre és a hétvégi napokra.
Péntek este a tavalyi focicsapat tagjaival találkoztam a csapatkapitány házában nem messze tőlünk (ez kb 20-25 perc caplatást jelentett a hegyen) Két kör texas hold'em et játszottunk no limit 20 dolláros beugróval, a második visszanyerte a pénzét, az első vitte a többi pénzt. Végül egy második és egy harmadik helyet szereztem ( a második körben már rosszul játszottam ) Igy tulajdonképpen az estére szánt pénzemért két partit játszhattam, szóval úgymond "pénzemnél" voltam, igaz alakulhatott volna jobban is, de nem a szerencsén múlt.

Whistler

After a short hesitation period, we rented a car with Martin to go to Whistler. Have a look:

For those, who loves it from behind:

The route to Whistler is fairly simple you need to follow the "Sea to Sky Highway".

Cypress Mountain

Vasárnap Duncan-nek köszönhetően - aki még szombatra szervezett nekünk egy közös síelést, amiről a whistleri kirándulásunk miatt csak aznap este értesültünk - a Cypress Mountain síelési lehetőségeit próbáltuk ki. Martinnak volt némi helyismerete, konkrétan ő már volt ott síelni. A friss hónak köszönhetően, ami szinte folyamatos utánpótlást kapott ottlétünk alatt, remek minőségű pályán próbálgattam tudásomat. A látási viszonyok nagyon rosszak voltak főleg a hegy tetején, ez az utolsó előttire tervezett körben meg is bosszulta magát, ugyanis nem vettem észre hogy mennyire mély hóra szaladok rá és bemutattam egy bukfencet és még jól meg is ütöttem magam, úgyhogy utolsónak nyilvánítottam a lesiklásomat, és miután kiderítettük a busz menetrendjét leadtuk a léceket és betértünk ebédelni a hüttébe (erre most nem keresek se magyar se angol szót)

Mellesleg itt lesznek a szabadstílusú, és a snowboard versenyek a téliolimpián.

Whistler - odavisszaút

Szombat reggel sikerült ippeg 10-re visszavinnünk a kulcsot ezzel megkímélve magunkat egy 100 dolláros büncitől. A főúthoz érve úgy döntöttünk, ha már idáig eljöttünk, további 4 kilométer nem okozhat gondot, vagyis ismét északnak vettük az irányt, hogy Whistler északi végénél található Green Lake környékéről is készítünk néhány fényképet. Az időjárás péntekhez képest nem sokat változott, a környező hegyek továbbra is párába-felhőbe-ködbe burkolózva sejtelmesen magasodtak az út mentén. A tavat könnyen megtaláltuk, és terveimnek megfelelően a Whistler Air bázisánál parkoltuk le az autót.
A zöld tóról sokkal inkább Zubi blogjának Whistler 3. bejegyzése ad bővebb felvilágosítást, különös tekintettel a zöld szín és a tó kapcsolatát bizonyítani hivatott fényképek adják az velejét. Az én képemen ugyan a zöldség nem látszik (azt hiszem a zöld szín nem hőálló) viszont a repülőgép ugyanaz.

Az alábbi képen nagyjából látszik a tó túlsó csücske is.

Innen délnek fordultunk vissza a 99-es útra, utunkat csak a Shannon vízesésénél szakítottuk meg, a rossz időzítés miatt a nap pont a zuhatag tetejétől szórta sugarait...
Az idő szorítása miatt nem sétáltunk feljebb, hanem visszavittük az autót, majd hazabuszoztunk.
Zárásképp az egyik legjobban sikerült kép még péntek estéről:

Közben publikálásra került némi nyári képanyag is, további magyarázattal: Whistler 4.

Whistler - a hely maga

Hosszas kutakodás után, amit nem könnyített meg a heves havazás találtunk egy pöpec szobát - helyi viszonyokhoz képest - egészen jó áron. A hely neve Cascade Lodge, szabadtéri melegvizes brüggöldével
A friss hó alpesi üdülőfaluvá varázsolta - nem mintha láttam volna már ilyet, de szerintem ilyesmi lehet - az utcákat. Ugyan síelésre nem készültünk, találtunk magunknak elfoglaltságot, hiszen a síturistáknak a gőzt is ki kell engedniük valahol... A választásunk - Jennifer kollegánk jóvoltából - a Tommy Africa nevű helyre esett. Leginkáb a Soho London-hoz tudnám hasonlítani annyi különbséggel, hogy a DJ itt nem rakta be unalmában a K.F.T. Afrika c. számát (bár lehet ha ismerte volna, lehet megteszi) A bemelegítő Jim Beam-ek után a következő varázslatot próbáltam ki:

Bloody Cesar
- 4cl vodka
- 15cl paradicsomlé
- 1 cc citromlé
- 2 "csepp" Tabasco szósz
- 2 "csepp" Worcestershire szósz
- 2 csipet zeller-só
- só, bors

Ez egy elég merész ital, a harmadik után már inkább az aznap esti specit kértem a lövész csajtól (a feles piákat itt shooter-nek hívják és volt egy pincérhölgy, aki a pisztolytáskájában töményes üvegeket, a vállán átvetett szíon pedig felespoharak voltak betárazva)

Szimpla kombó
- 2.5cl Jägermeister
- 2.5cl Baileys

Az egész ide vezetett:
Az egyik legfurább állami - egyesek szerint érthető - törvény/szabályozás miatt a helyet hajnali kettőkor kisöpörték (zene állj, pult bezár)

Whistler - odaút

Pénteken némi lazulást követően úgy határozunk, hogy a tettek mezejére lépünk, kibérlünk egy autót, és kirándulunk egyet a 2010-es olimpia egyes síversenyeinek egyik helyszínéül szolgáló síkomplexumba. Whistler tulajdonképpen egy síelésre szakosodott üdülőfalu, ennek megfelelően szuvenír boltok, sörözők, mulatóhelyek, "kávézók", éttermek sorakoznak.
Elbuszoztunk az autókölcsönzőhöz, majd a másodikban némi alkudozást követően - nem volt 500 dollárnyi letétre pénzünk - sikerült szert tennünk egy zsenge 115 lovas Honda Civic-re. Lám:
Azoknak akik hátulról szeretik:

Bevásároltunk az útra, ezzel is csökkentve a Whistleren felmerülő költségeket, majd nekiindultunk a kb 120 kilométeres útnak, ami a "Sea to Sky Highway" nevet viseli ez a kanadai 99-es főútvonal (tehát pont az amerikai 66-os tükörképe a hátrra :) A közelgő olimpia miatt viszonylag sok helyen próbálják kiszélesíteni, 2x2 sávossá bővíteni az utat, amit egy ideig nyugaton az óceán egyik öble, jobbról hatalmas hegyek szegélyezik.

Whistler kb 1000 méter magasan fekszik, így az óceán egy idő után hegyekbe váltott, és egy folyó/patak völgyében küzdöttük magunkat felfelé. Nagyon jó tempóban tudtunk haladni, bár elég nehezen barátkoztam meg az automata sebváltóval. Nem messze a céltól egy tüneményes kis tavat pillantottunk meg, Murrin Lake a neve és mögöttem látható
A tóban az alábbi növénykékre bukkantunk, szívesen venném, ha valaki beazonosítaná nekem egy kis növényhatározóval (nem nagyon szeretnék túl nagy marhaságot ideírni, mert ugye tippjeim vannak...)

Places of interest

Places of interest - only for the work-week.
THE OFFICE - and my windowed cubicle rented from Cristian till he comes back from Seattle.

• Smiley ahead!
  
• Turning right
  
• From outside
  

THE PUBS -

• The Sailor Hagar's Brew Pub based on independent reports, provides the best service in British Columbia. It can actually fulfil 50% of my beer needs, waitresses are kind, nice. Best picks: Narvhal, Belgian Wit, 1516 (they have a big screen for hockey, and showing PPV matches as well)
  
• Roxy Burger - Good warm-up or chill-out place with wide selections of beer (They have Guiness) located on Granville street.
  
• Steamworks - Good burger, fine beer good sight to North Vancouver. Next to the waterfront station gives the place an opportunity for a last beer before the last SeaBus on the way home.
  

Apartment

Altough the hungarian version is not this detailed about the first week, i will go into some detail here, since the lack of the "Peter in Vancouver 2005" blog.
Let me start with the appartment, which comes with a double bedroom and double bathroom

• The living room


• The kitchen


• The living room from the kitchen


• Queen-bed-room


• Second bedroom
  

The appartment has a view to the west, but theres a good sight to downtown leaning out the terrace, look
Chesterfield is heading to north

Mountains of North vancouver
Hagars building :)