A hétvégére aktuális lakótársam Maya - egy tesztelő Szófiából - kirándulást tervezett Victoriába - British Columbia fővárosa, amihez jobb ötletem nem lévén csatlakoztam.
Victoria Vancouver szigetén fekszik, ami azt jelenti hogy komppal lehet odajutni. A legolcsóbb azt hiszem az lett volna, ha helyijáratokkal elmegyünk a kikötőhöz, ott kompra szállunk majd a szigeten őjra helyijáratozunk. Ez azomban roppantmód idő és tervezésigényes, így a Pacific Coach Lines cég járatát választottuk, ami a belvárosból indult - fejenként potom 70 dollárért - kb 3 óra allatt Victoriába vitt minket. Ez kb 1 óra Vancouver - másfél óra komp - félóra Victoriát felosztásban elég változatos volt ahhoz hogy ne unjuk halálra magunkat, ráadásul a kompon volt mindenféle szórakozási (értsd: pénzköltési) lehetőség.
Victoria inkább brit város, a maga kanadai jellegzetességeivel, annyira szerencsére nem brit, hogy az út másik oldalán hajtsanak. Vannak viszont emeletes buszok, meg értelmes korú (itt: ősi :) ) szép épületek. Ezek közül a Parlament és az Empress hotel emelkedett ki leginkább, de az egyéb épületek is kellemes hangulatúvá és egy kicsit európaibbá tették a várost. Az első napi turistáskodásunkat a BC Royal Museum és a viaszmúzem megtekintésére korlátoztuk lévén eléggé esett az eső a mászkáláshoz. Miután sikeresen találtunk elfogadható árú kétágyas szobát elsőként a Royal Museum bejárását választottuk, ami kétszintes bemutatóterében részben természeti majd kultórális vonalon vezetett végig a környék múltján. A legeltaláltabb rész egy Chaplin filmet vetítő kis korabeli mozihelyiség volt.
A királyi múzeumot magunk mögött hagyva a viaszmúzeumba sétáltunk át, ami a londoni Tussaud kistestvére, helyi vonásokkal. Nem volt túlságosan lehengerlő a hely, leginkább az a család maradt meg bennem, aki képes volt áttolni a 2-3 éves gyereküket a horror utcáján, ahol kínzó és kivégzőeszközöket mutattak be a maguk véres "viaszos" valóságában.
Ha még nem említettem volna, odakint folyamatosan szemetelt-szakadt-szötymörgött az eső. A múzeum után elhatároztuk, hogy eszünk valamit, majd nekiállunk szállást keresni. A sorrendet egy merész húzással megfordítottam, ugyanis utunkba esett egy információs központ, ahol Maya eredeti elképzelésénél 10 dollár pluszért a belváros közepén foglaltunk szállást. Szerencsénkre - illetve később szerencsétlenségemre - a szállás, a Stickey Wicket nevű hellyel nagyjából egybeépült. A helyet egyik kollégám emlegette mint az ultimate bulizóhelyet - a pubkajájuk kifejezetten jó volt. Miután jóllaktunk, esti sétára indultunk
illetve megkerestük a pincérlány által említett rockbulizós helyet, majd miután majdnem elaludtam nézelődés közben, visszamentem a szállóba és elaludtam este 7-kor :(
képek és vasárnap köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése