2008. szeptember 30., kedd

Egyszóval Vancouver


Manka kezdte, aztán Csanád folytatta, majd Katica fejelte meg, Gus továbbszőtte. Most rajtam a sor hogy előrukkoljak egy szóval, ez pedig a nyíltság. (Eszembe jutott még az elfogadás is, de most hogy valaki jól helybenhagyott egy kézenfogva sétáló meleg párt az utcán, még akkor is ha elég súlyos büntetésre számíthatnak)

Mi a városotok szava?

2008. szeptember 28., vasárnap

home to home

lassan érik az újabb csiripelős elemzős poszt, bár nagyon nem akarok belemenni az hazalátogatásom részleteibe, aki ott volt tudja mi minden történt, aki leramadt, kimaradt és a blog egyébként sem Budapestről szól...
Tehát az alagúton át otthontermettem röpke 12 óra alatt, jól megspékelve 6-7 óra várakozással, ebből kb 3-at London Heathrow új terminálján, az ötösön kolbászolással töltöttem. Szép új terminál, és gigászi.

Ahogy a vicc mondja: és ez még csak a feje... Persze a Terminal 5-nak is megvan a maga kiss trükkje, az atlanti járatok a B kapuktól indulnak, ahova a föld alatt járó, frankfurtihoz hasonló rendszerű automata járattal kell átcaplatni...
Megérkezésem után sikerült rögvest kirúgnom a hámból, így délig aludtam, ami a sztenderd vasárnapi brunchba torkollott.