lassan érik az újabb csiripelős elemzős poszt, bár nagyon nem akarok belemenni az hazalátogatásom részleteibe, aki ott volt tudja mi minden történt, aki leramadt, kimaradt és a blog egyébként sem Budapestről szól...
Tehát az
alagúton át otthontermettem röpke 12 óra alatt, jól megspékelve 6-7 óra várakozással, ebből kb 3-at London Heathrow új terminálján, az ötösön kolbászolással töltöttem. Szép új terminál, és gigászi.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3SD-Ts0XSVdJpG-U8vOSoJOW4hU2TuwabHt0UYMWw3a8d763fIkAS3FDVZCVfXguCo2qUxMyG8oEsF6fziQljIptGkOxUQLfpamCGoX-imeUn2wLjEW1a2hvS_pSG81Kk8JQFj6dALkzn/s320/IMG_0124.jpg)
Ahogy a vicc mondja: és ez még csak a feje... Persze a Terminal 5-nak is megvan a maga kiss trükkje, az atlanti járatok a B kapuktól indulnak, ahova a föld alatt járó, frankfurtihoz hasonló rendszerű automata járattal kell átcaplatni...
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKGw8fC7yDzOqX-PynhB8K_Gpe6jtzUV9ys3PXWCPLS_rVBEErxGoxeuaY7zQzx0xB27hBZ0anqO4gH2zf5XAy9bbXO9yHtTQ6WxIiYHyTAMWsuar8cTzy9WfRIALyzwr088QvcC8IEJux/s320/IMG_0126.jpg)
Megérkezésem után sikerült rögvest kirúgnom a hámból, így délig aludtam, ami a sztenderd vasárnapi brunchba torkollott.