2008. július 13., vasárnap

feről le - leről fe

Czimmermann Péter, légtornász!



pa-pa-parara-pa-pa-paara.

2008. július 12., szombat

egyszerű táj

Kulináris kalandozásomat a héten egy újabb thai étteremben folytattam. Ez már a harmadik thai konyha, amit Vancouverben kipróbáltam. Az első a Thai House Restaurant, ami az irodával szemközti sarkon kínál átlagos thai ételeket, ebédidőben leves-tekercs-főtétel kombóval 10 dollár alatt, gyors kiszolgálással, ideális ugorjunk-ki-ebédre-együnk-jót-olcsón kategória. A második, egy kicsit drágább thai étterem két sarokra tőlem a belvárosban - igaz nem sok minden van két sarkon túl. Nem hagyott mély nyomokat bennem.
Csütörtökön viszont a fent belinkelt étteremben eredeti élmény várt ránk. Nayana - legújabb főnököm és egyben barátom (veszélyes kombó) - Thaiföldön tanult, így igazán tudja mi a csízió: megosztottunk egy Tom-Yum-Goong-ot, ami egy édes-savanyú leves, garnélarákkal, gombával, zöldhagymával és citrommal - chili-vel felturbózva.
Főételként egy egyszerű thai rizseshúst ettem, ami csirke, szójaszósz és paprika risszel. Remekül összefőzve, jól fűszerezve.
Ahogy egyik volt kollégám szokta mondani volt: Vancouverben az a jó, hogy annyi alternatíva, van, hogy egy helyre kétszer menni nem érdemes.
Ide Persze Igen!

2008. július 6., vasárnap

sörfesztivál

Tegnap volt a napja a Canada Cup of Beer, avagy a BC sörfesztiválnak. A UBC egyetem stadionjának gyepén felállított 30 kisebb sátorban lehetett kóstolgatni a legkülönfélébb helyi, illetve helyi cégek által importált söröket. A rendezvény délután egykor kezdődött, így dél magasságában találkoztunk egy belvárosi sörözőben, majd buszra szálltunk, majd a UBC Campuson keresztülsétálva szemerkélő esőben közelítettük meg az objektumot. A 25 dolláros belépőért 5 kóstolójegyet, egy rövid útmutatót és egy kis műanyag kóstolókorsót kaptunk, amivel egyből be is vetettük magunkat a sátrak sűrűjébe. Magam részéről a könnyedebb sörökkel indítottam, s fokozatosan értem el a környék egyik legjobb minűségű söréhez. A DIX Indian Pale Ale, egy rendkívül keserű, ámde felettébb zamatos sör. Közben "perszehogy" újratöltöttük a kóstolójegy-készletünket, így 10-14 jegy után a lejtő legalján a DUDE sört választottuk fojtásnak (legyen elég annyi, hogy csak dobozos formátumban kapható, és a szépemlékű Balatoni Világos is bármikor megveri)
Summa summárum BC-ben alapvetően a micro-brewery-k, azaz a kis sörfőzdék készítik a jó söröket, a nagyobb gyárak termékei viszonylag ihatatlanok...

2008. július 2., szerda

Canada Day

Visszavonhatatlanul itt a nyár. A hőmérséklet 20 és 30 fok között ingadozik, az égen ritka állat a bárány(felhő). A légkondik mindenhol dolgoznak, kicsit talán többet is, mint kellene. Tegnaptól extra adót vezettek be a benzinre, pár százalék csak, és ellentételezésként minden állandó lakos kapott egy százdolláros csekket az állambácsitól - ebből az összegből lehet venni egy kétzónás havibérletet, vagy száz leveskonzervet, vagy kb. egy tank benzint.
Július elseje nemcsak az új carbon-tax életbelépésének dátuma volt, hanem erre a napra esik az egyik legfontosabb kanadai nemzeti ünnep a Canada Day. Nagyjából az amerikai júliusnegyedikének, azaz a függetlenség napjának felel meg. Ennek megfelelően tűzijátékkal - és mindenféle tömegeket megmozgató rendezvényekkel örvendeztetik meg a népet. A gyerekek kanadai zászlót lobogtatnak, vagy festetnek az arcukra - ez főleg a kínai származású kanadaiaknál dívott. Volt két esemény, amely tömegeket megmozgatását akadályozta, nevezetesen az egyik hídat egy toronyugrómutatványra vállalkozó őrült miatt, a másikat pedig baleset miatt részben lezárták, így nagyjából befagyasztva az Észak- és Nyugat vancouveriek belvárosba áramlását. Ráadásul ebből kifolyólag kilométeres sor alakult ki a Seabus északi termináljánál, közel egyórás(!) várakozási időt eredményezve. Mindezt persze nem tudnám, ha nem volt főnökömhöz John-hoz mentem volna Canada Day kerti partira, Észak Vancouverbe, ahol volt kollegákkal és John barátaival és azok családjaival ittuk a sört, és fogyasztottunk mindenféle grillezett húsokat. A végére még egy elég flexibilis szabályokkal lefutott asszociációs szójáték is belefért. Nagyjából tizenegy magasságában "bontottunk tábort". Persze a közlekedési vállalat nem gondolt kései időpontban északon kóbor belvárosiakra, így mintegy fél-háromnegyedóra óra kénytelen voltam taxit fogni.

Blogged with the Flock Browser