![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_vVGgrTVluaI1ofYoLbOW5jtUOgPve60ciop2ubr7qYbqD-eslrr__44f1-4TRa6ClxrFd39-FZHYQd7mq4og6GlFt4UHCpL5iMsBOI-qFqvziCMKIQxhlJL4b0Uw4-Lw=s0-d)
Kulináris kalandozásomat a héten egy újabb
thai étteremben folytattam. Ez már a harmadik thai konyha, amit Vancouverben kipróbáltam. Az első a Thai House Restaurant, ami az irodával szemközti sarkon kínál átlagos thai ételeket, ebédidőben leves-tekercs-főtétel kombóval 10 dollár alatt, gyors kiszolgálással, ideális ugorjunk-ki-ebédre-együnk-jót-olcsón kategória. A második, egy kicsit drágább thai étterem két sarokra tőlem a belvárosban - igaz nem sok minden van két sarkon túl. Nem hagyott mély nyomokat bennem.
Csütörtökön viszont a fent belinkelt étteremben eredeti élmény várt ránk. Nayana - legújabb főnököm és egyben barátom (veszélyes kombó) - Thaiföldön tanult, így igazán tudja mi a csízió: megosztottunk egy Tom-Yum-Goong-ot, ami egy édes-savanyú leves, garnélarákkal, gombával, zöldhagymával és citrommal - chili-vel felturbózva.
Főételként egy egyszerű thai rizseshúst ettem, ami csirke, szójaszósz és paprika risszel. Remekül összefőzve, jól fűszerezve.
Ahogy egyik volt kollégám szokta mondani volt: Vancouverben az a jó, hogy annyi alternatíva, van, hogy egy helyre kétszer menni nem érdemes.
Ide Persze Igen!