Utazás, ahogy esett

Majdhogynem úgy puffant. Sima liba volt Frankfurtig, még egy SZTAKI-s kollegámmal is összefutottam útközben (igaz csak a repülőről leszállva a buszon vettük észre egymást) Ezután ügyesen unatkoztam kb 3 órát. Először jól megnéztem magamnak az A56-os kaput, majd visszamentem a reptér közepére, és nekiláttam egy kicsit netezni, majd a fennmaradó időt Goethe kávézójában töltöttem, töltettem ki magamnak 2 korsó búzasört, meg krőzusként még egy jóféle frankfurti kolbászkát is elfogyasztottam, és kiolvastam egy napilapot meg egy hetilapot.
ezen a mátrixkijelzőn a 10:10 és 11:40 közötti induló járatok láthatóak - nem kevés...

A tervezett 10 óra 20 percet egy nagyobbacska Airbus-szal kezdtük meg, ami mint utóbb kiderült egy tartalékgép volt, mert az eredetileg kirendeltnek volt valami technikai problemje. Volt is egy kis kavarás mert a székelrendezés nem volt kompatibilis (a darabszám rendben volt), az utasok felét emígy a másik felét amúgy csekkolták be, volt két jegy egy helyre is. Nagyjából kimaradtam az ültetős buliból, magasságomnak hála egy házaspár egymásmelléülési szándékát nem rajtam vezették le :) Az út nyugisan telt egészen a hetedik óráig amikoris egy kis mozgolódás támadt, és a steward orvost keresett az utasok között szívrohamhoz. Josszas tanácskodás és elsősegélyezés után a pilóta tájékoztatta a nagyérdemút egy extra landolásról Edmontonban. Nem tudom, hogy ezt mennyire nevezik kényszerleszállásnak, azt hiszem nem az volt csak extra leszállás :) Edmontonban viszont elég hideg volt mert havas volt a kifutópálya, úgyhogy miután a szívrohamos urat elvitték a mentők, a reptéri kiegészítő személyzet nekiállt piros jégtelenítővel locsolni a gépet, hogy újra felszálhassunk, ami egy másfél óra múlva meg is történt, és kb 3 órás késéssel megérkeztünk Vancouverbe. Ime: