2010. szeptember 21., kedd

Szolgálati közlemény

Ami persze legkevésbé sem szolgálati, viszont annál inkább közlemény.
Szeptember 13-án megérkezett az útlevelem Kanada bécsi nagykövetségéről, ahol a magyar állampolgárok efféle ügyeit intézik. Az útlevelem mellett ott figyelt egy darab letelepedési engedély. Ennek kellőképpen megörültem, ugyanis egy több, mint négy éve kezdődött folyamat végére került egy jópofa pont. Az i-re a valódi pont másnap került - erről kicsit később.
Szóval a folyamat során kaptam állásajánlatot, PNP jóváhagyást, munkavállalási engedélyt, új főnököket, PNP hosszabbítást, munkavállalási engedély hosszabbítást, majd letelepedési engedélyt. Az utolsó lépcsőhöz teljeskörű orvosi vizsgálaton kellett átesnem, majd az útlevelem tett egy kitérőt Bécsbe.
Nyilván a valódi pont sikerült a legviccesebbre, ugyanis a letelepedési engedélyt nagyrészt az országba belépés előtt adnak, így tulajdonképpen az letelepedéshez szükséges az országba belépés. Megoldható anélkül is de nagyon macerás és időigényes - ergo értelmetlen :) Tehát másnap fogtam magam és munka utáni esti programnak beszerveztem magamnak egy fuvart a 49-ik szélességi körhöz. Itt sikerült az Egyesült Államokba belépés nélkül - ámde annak marcona határőreinek alapos átvizsgálása és kérdezősködése után, besoroltunk a kanadai határhoz. Itt a határőr előkapta a használati utasítást, és kitöltögettük és aláírogattuk a papírokat, majd egy "Üdvözlöm Kanadában! Újra!" és egy fénymásolt brossúrával a kezemben immár állandó lakosként beléptem az ország területére.
Nagy vonalakban ez azt jelenti, hogy szabadon költözhetek, vállalhatok munkát, tanulhatok az ország területén, viszont nem szavazhatok és nem vagyok választható és csak súlyos bűncselekmény elkövetése esetén utasíthatnak csak ki az ország területéről. Ez a státuszom akkor műlik el, ha tetszőleges 5 év alatt 2 évnél kevesebbet töltök Kanadában, illetve, ha kanadai állampolgárrá válok - utóbbit két év után kérvényezhetem majd, ha továbbra is itt űzöm az ipart.
Ennyit a dolog praktikus, és történelmi oldaláról.
Mindennapi életemben ez tulajdonképpen nem jelent semmi változást. Ugyanúgy elcaplatok minden reggel Mario-hoz meginni a dupla presszókávémat, átkeletók a Burrard Inleten át dolgozni, esténként pókerezni, alkalmanként foci, kanadai foci hokimeccsre látogatni, inni-enni, helyi bandákat hallgatni.
Nade!
Oka van mindennek éspediglen, azért egy fontos dolog változott, márpedig az, hogy mostantól dolgozhatok másnak is, és kereshetek még több pénzet, ami sose rossz, főlegképpen, ha a világ egyik legmegfizethetetlenebb ingatlanpiaca veszi körül az ember.
A státuszomnak megfelelően a blog tartalma is változni fog - hahahahaha például megpróbálok majd havonta legalább két bejegyzést produkálni, illetve megírok majd dolgokat angolul is.

Hoppá! a blog címe is megváltozott.

2010. szeptember 16., csütörtök

Rather big news

Well, let's see.
Last Tuesday I crossed the Canadian border the fifteenth time (I counted it). Only this time, I crossed it without actually leaving the country. The term is flagpolling, and it took place at the truck crossing.
The number 15 is obviously irrelevant, the real deal was the certificate of my permanent residence I was holding with my passport. All in all, I became a permanent resident - landed immigrant as many of you know it. Interestingly, but not surprisingly, the border service agent had to use his cheat sheet to properly conduct the ceremony, which mostly consisted of data verification.
I was thinking about listing my thanks and "gratefuls" to everybody who helped me to get this far, but it would have an Oscar-style feel to it, what I really don't like to allow myself.
Thank you all.