2009. március 8., vasárnap

repülős anyázós


Ez egy visszatekintő, felhozó poszt, a történet december óta sokat ülepedett bennem, így sokkal higgadtabban informálok :D
Mert a repülés
Életforma
Papírrepülővel
Még szebb volna...

Vancouverbe Európából eljutni gömbgeometriai megfontolásokból minél közvetlenebb repülőjárattal érdemes. Ennek folyományaként a turistaszezonon kívül nagyjából három légitársaság közül lehet választani. A Lufthansa és a British Airways naponta, a KLM ritkábban repül. Ha jól tudom a nyáron a BA-nek lesz némi sűrítése. Nade ebből kifolyólag - és mindezek ellenére is a jegyárak viszonylag húzósak, és nem nagyon röpködnek a kedvezményes utak. Röpködnek, nyelvi humor (ahogy ismerem magam, lesz még, bocs)
Tehát tavaly legnagyobb örömömre szolgált, hogy a szeptemberi ruccanásomat a cég vezetésében uralkodó félkáoszt, sikerült kisajtolnom egy retúrjegyet az éppen aktuális főnököm éppen aktuális főnökétől. Ennek a jegynek a visszaútja következett (volna) az útlevelem megérkezése utáni napom.
Lelkes repülőamatőr (repülőn utazó amatőr) szakmai ártalomtól túlhevülten, 24 órával a szombat esti indulás után nekiláttam a ba.com-on előkészíteni a kirepülésem, az adataim megadásával, becsekkolással és az ülőhelyem kiválasztásával (Ezt kifelé is megtettem, ezáltal nullára lerövidítettem a sorbanállást, hiszen elég volt a csomagokat feladnom, amit a Business Check-inhez hasonló telkítettségű pultnál teheti meg az ember. Legnagyobb meglepetésemre, a rendszer pirosan villogott, olyanokat mondott, hogy Donner Wetter, meghogy Error 9 magyarra lefordítva körülbelül azt próbálta meg a tudomásomra hozni, hogy a foglalásomhoz tartozó repülőutak lerepülésre kerültek (viva la magyar nyelv) és hogy konkrétan üljek egyhelyben. Egyórás ismételt próbálkozás után, feladtam a http protokollt és a GSM-mel kezdtem el megbarátkozni.

Közbevetésként jegyzem meg, hogy ha valamit nem szeretek, az a telefonálás. Ennél már csak az ügyfélszolgálattal telefonálás rosszabb. Az automata ügyfélszolgálati rendszerek alapvetően a normál ügymenetre vannak tervezve és a problémás ügyfelek mennek a levesbe, ami - egy globális repülőtársaság esetén egészen nem meglepő módon - bevallottan egy 35 perces várakozást vetített elő. Ezt esetleg nem vártam ki. Újra nekiszaladtam, és végigbukdácsoltam a hangfelismerő rendszeren, végül egy segítőkész fiatalember verbálisan is megerősítette azt amit a weboldalon az arcomba toltak, a foglalásomhoz tartozó összes repülőút teljesítve lett. Kiegészítő információ gyanánt elmagyarázta, hogy a rendszerbe bekerült egy extra London - New York - Vancouver út is, amin több - alapvetően fizikai jellegű - okból nem jelentem meg. Ezek közül az első számú az volt, hogy időközben a BA London - Vancouver járatán ültem. Másodjára pedig, az Egyesült Államok védelmi szervei vízum híján nem igazán engedtek volna a másik gépre felszállnom. Az ürge rendes brit módjára fapofával hallgatta végig egy cifra magyar káromkodós szösszenetemet, melyet annak egy kurta angol változattal összegeztem számára. Ezek után sebeinket nyalogatva kiegyeztünk egy döntetlenben, és elmagyarázta, hogy a szombati gépen bizony nincs hely. A vasárnapin sincs. A hétfőin van. Rendes brit módjára felajánlotta az Államokon keresztüli lehetőségeket, melyeket továbbra sem tudtam elfogadni. A hétfői utazás nem igazán villanyozott fel, afőlegképpen (tudom, hogy így kell írni) karácsony közelsége, és az okmányirodás időpont-foglalásom miatt.
A mentőövet a céggel szerződésben álló utazási iroda szolgáltatta - itt jött igazán jól, hogy a jegyet nem én szerveztem magamnak. A vészhelyzetre tartott 24 órás telefonos segítség további higgadt kétsorosok kíséretében eljutottunk odáig, hogy foglalnak nekem egy Lufthansa jegyet a másnapi gépre. Mivel a vészhelyzetes 24 órás telefonos szolgáltatást egy az utazási iroda által szerződésben álló ötödik fél nyújtotta, felmerült egy egészen sarkallatos kérdés: ki fizeti az extra utat? Valószínűleg felajánlottak volna további lehetőségeket, ha az első nem a cég American Express kártyája lett volna, aminél lelkesen megállítottam az illetőt a felsorolásban.
Miután ez is megvolt este lett és reggel, és második nap. Miután egy óra alatt nagyjából megdupláztam a telefonom havi használati idejét, villámgyorsan sörök magamba döntésére váltottam, majd kapkodásba, ugyanis a német légitársaság nem késő este, hanem kora délután indul innen, így az előre tervezettel ellentétben, sem nyugis készülgetés, sem a laza kora délutáni repülés előtti szunya nem fért bele a nem létező szombati napomba.


Tanulságként
- egy darabig, hacsak tényleg nincs másik lehetőség, nem repülök BA-vel - ettől még persze nem fognak csődbe menni, de legalább én egy kicsit jobban érzem magam.
- lehetőleg továbbra is a céggel fizettetem a repülőjegyeimet, miután még a dobozosüdítő-ellátmányt is csökkentették a gazdasági világválságra hivatkozva, heti mintegy 15 dollárt spórolva, ennek most nem sok esélyét látom.
- felismertem, hogy angolul is bírok magamból kikelve telefonon ordibálva anyázni - ez nem tudom mennyire lesz hasznos a későbbiekben.
- antitanulságként, ami soha nem derült ki: mi lett volna, ha a webes csekkolást nem erőltetve szimplán megjelenek a reptéren?

2009. március 7., szombat

Útlevél


Ez egy visszatekintő, felhozó poszt, a történet december óta sokat ülepedett bennem, így sokkal higgadtabban informálok :D

Ha megrongálódik az útleveled, az nem jó dolog.
Ha megrongálódik az útleveled, és külföldön vagy, az még kevésbé.
Ha megrongálódik az útleveled, külföldön vagy, és a Magyar Köztársaság Nagykövetsége légvonalban 3550 kilométerre, és három időzónával odébb van, az ciki.
Ha mindez kevesebb, mint két héttel visszaindulásod előtt történik, akkor elkezdhetsz idegeskedni.
Nekem több, mint 3 volt, így némi tökölés és a posta töketlenkedése révén visszaindulásom előtti utolsó munkanap reggel érkezett meg az expresszboríték az ideiglenes útlevelemmel, legnagyobb örömömre, ekkor még nem is sejtettem, hogy, nade ne szaladjunk előre.
Éseztígyhogy?
Melokomédia (nyilván nincs ilyen szó, tessék elfelejteni, hogy ideírtam) felvonások nélkül
Szereplők: Magyar állampolgár, enyhén rongálódott útlevéllel, ez volnék én; Roxy Club, Vancouver - BarWatch; Magyar Köztársaság Nagykövetsége, tényleg segítőkész munkatársai;Canada Post - kanadai királyi posta;Központi Okmányiroda, Budapest;
Hogy ebből mi sül ki? Egy ártatlannak tűnő hétköznap estén nekiláttunk rokkoncertre menni, és a Roxy Klub bejáratánál a BarWatch program keretében elkérték az útlevelemet, ami az egyetlen értelmes személyazonosításra alkalmas iratom. Ezzel a kényszerű lépéssel értelemszerűen növelik a szórakozóhely biztonságát, vagy inkább biztonságérzetét. Ámde! A beléptető hölgy nincs enyhén rongált magyar útlevelekhez szokva, így egy hirtelen mozdulattal sikerült az utolsó lapot elválasztania a könyvecskétől. Holy makaroni! Erreföl egyből kiperkáltam a belépti jegyet, és nekiláttam guríani a söröket lefelé, hiszen a cél nemes, ámde útlevélpótlást mégse áll neki az ember ügyintézni este 9-kor egy rokkkkkkkoncert kellős közepén.
Másnap reggel, kevésbé őszinte mosollyal az arcomon vágtam neki a projektnek. Pár nap alatt sikerült felkutatnom a vancouveri tiszteletbeli konzulok elérhetőségeit, majd előre be nem jelentett személyes megkeresesésem kudarca után telefont ragadtam, és tárcsáztam Ottawát. Ők első megdöbbenésükben Kazetta- (és egyéb okmány-) Ragasztó Önképzőkört javasolták, majd rávilágítottam, hogy ez esetleg nem jó ötlet. Kiegyeztünk abban, hogy emailben elküldik a kitöltendő nyomtatványokat. Ezt sikerült két nap alatt abszolválni, következett a fényképkészítés, és a kipostázás.
A kanadai posta remek találmánya az előre kifizethető megcímezhető expressz levél, ami hasonlóan a jól ismert csomagküldőkhöz, webes követést, és következő munkanapi kézbesítést ígért.
Persze itt sem minden papsajt, és ez a következőben testesült meg:
A szerda délután beadott levelem pénteken kézbesült. A webes követés naponta (!!) frissül, ami egy másnapi kézbesítésnél elég haszontalan fícsör. A visszalevél még izgalmasabb volt, hiszen hétfőn felhívtak a követségről, hogy megkérdezzék mennyi időre kell az útlevél, és a kedden postára adott expressz küldemény, PÉNTEKEN érkezett meg. Ez nem okozott volna túl sok izgalmat, HA nem szombatra szólt volna a repjegyem :D
Miután sikeresen hazarepültem, amit valószínűleg megtehettem volna a személyi igazolványommal is, mivel kanadát simán el lehet hagyni útlevél nélkül, csak a személyazonosságodat ellenőrzik a gépre felszállásnál.
Kétszer kettő néha három
Szóval megérkezésem után még frissiben becaplattam pesten a Központi Okmányirodába, ahol visszaszolgáltattam az ideglenes útlevelet, illetve kivonattam a forgalomból a régit (lásd lyukak a fenti képen) és sürgősséggel igényeltem újfajta útlevelet.
A sürgősségi igénylésről nagyjából megpróbáltak lebeszélni, főként azzal érvelve, hogy az milyen drága. Aztán, kiókumlálták (hoppá, már ketten segítettek az igénylésben), hogy a rongálódás miatt az alap igénylés dupla költségű. A sürgősségi igénylés dupla költségű, ebből kifolyólag az igénylésem a normál ár háromszorosa.
Innentől persze sima volt az ügy január elején elkészült, kékből bordóra váltott az útlevelem. Könnyebb lettem úgy 2-300 dollárral, és izmosabb némi tapasztalattal, amit remélhetőleg nem kell a közeljövőben használnom.
Egy elvarratlan mellékszálon következik... Angolul fennkölt anyázás utazási irodával, azaz hazajutás másodfokon. Az új útlevélnek köszönhetően pedig USA kalandjaim első fejezete is érkezik.
Rövidesen.

Keccs áp


Kicsit le vagyok maradva a történettel, már ha egyáltalán történet van. Valahol ott maradtam el, hogy azt ígértem... Ígértem? Ne túlozzunk! Szóval belebegtettem [én is belebetegedtemnek olvastam másodjára], hogy volt némi történés és izgalom meg tavaly decemberben hazajutás tekintetében, aztán nagyjából mindenkinek elmeséltem legalább háromszor, hogy hogyan "húztam le" a céget teljesen jogosan egy Vancouver-Budapest retúrjárattal.
A lemaradásom mértéke akár gigantikus posztot is eredményezhetne, úgyhogy most dedikálok úgy másfél két órát, és inkább előre beidőzítek posztokat, vagyis jól feltördelem a sztorit. Remélem összefüggő lesz, ha nem az se baj, majd lehet gondolkodni :)