Guruló Kövek

Steamworks

Vincy utolsó nálunk töltött munkanapjának emlékére - micsoda apropó egy péntek esti megfekvéshez!!!! - a víz túloldalán található Steamworks nevű sörfőzde-étteremben gyűltünk össze. James-szel és Lyndonnal kitárgyaltuk a mikro-sörfőzdék összes előnyét abelgák sikeresebb marketingjének köszönhetően továbbra is azt gondolják, hogy a legjobb sört belgiumban készítik, pedig ha tudnák. A másnap reggeli kegyetlenül hasogató fejfájást valószínúleg nem a 6 elfogyasztott 8 és feles karácsonyi sör okozta, hanem az első után kipróbálásra közbeszúrt Coal Porter okozta. Józanságom ellenére sem vesztünk össze a pool szabályain, pik-pakk sikerült összegyúrnunk a "North-american-pub-rule"-t az általam alkalmazásra szánt rendes szabályokkal - persze a szabályhalmaz a játék során sokat finomodott :D

Ez a sör jelenleg feljött a második helyre az itteni vízből készülő sörök rangsorán:


Blitzen Christmas Ale
A strong, fruity, belgian-style trippel 8.5% alc./vol.

Our aptly named Christmas Ale is based on the strong beers traditionally brewed by Belgium's trappist monasteries. Trippel is typically at least 8% alc./vol. and has a light golden colour. Because of its high strength this beer has an intensely fruity palate. Up front it has a honeyish sweetness but the finish is dry and champagne-like. Most weary Christmas shoppers would be well advised to benefit from the warmth and 'ho-ho-ho factor' that only a beer of the Biltzen's calibre can provide.

dolgos hétköznapok 2

A hét eléggé kellemetlenre sikerült: illusztrálandó a túlterheltségemet szerda, csütörtök péntek se mozdultam ki az irodából ebédidőben. Szerdán szerencsére Alex hozott nekem szendót, csütörtökön még nagyobb szerencsémre ingyenkaja volt (mint minden hétfőn, de most csütörtökre tették a szünnap miatt) pénteken sikeresen szkippeltem az ebédet, aminek este ittam meg a levét... aznap egyébként volt torta is John születésnapja alkalmából. Mivel aznap volt Vincy (a részmunkaidős titkárnő - lásd még tavalyi blog évvégi közös ebéd szervezési problémák) utolsó munkanapja, nem volt annyira idétlen a helyzet, mint az Office Space (hivatali patkányok) hasonló jelenetében.

Póker

Senki ne gondoljon rosszra. Ez a póker ingyen van, ugyanis idén leszabályozták a dolgot, úgyhogy nem szabad pénzben játszani szerencsejátékot - elvileg saját lakásban sem. Ennél fogva, csak pontgyűjtő versenyeket rendeznek, konkrétan Greg szervezi. Minden nap valamelyik "kocsmában" összegyűlnek a póker szerelmesei és kiélezett harcot folytatnak a helyezésekért. Néha akad egy baseball sapka avgy valami apróság a győztesnek. Első alkalommal extra értékes 500 dolláros díj volt: pókeróra Johny Chan-nel, aki hétvégén a richmondi River Rock kaszinóban oktatott - nem, sajnos nem mentem oda csak azért hogy lássam, a tournament beugrója meg 200 dollár - na annyit eddig összesen nem költöttem pókerezésre - és ezután se fogok. Első nap elég gyatrán is játszottam, illetve szoktattam magam a élő játékhoz, illetve tanultam a pókerhez kapcsolódó angol kifejezéseket sorra (a bullshit - értsd: lószar - nem volt új, bár elég gyakran használták, mindenféle szövegkörnyezetben :D )
Kedden már sikerült harmadik helyik birkóznom magam, ráadásul kiesésem előtti körben royalflush-sel maradt életben a későbbi második.

Hosszúhétvége

November 11-e kanadában a megemlékezés napja, hősi halottjaikról emlékeznek meg, akik a világháborúkban estek el hazájukért. Hogy, miért volt a szombati ünnep miatt hosszúhétvége?
Sejtésem szerint az ok egyszerű, ha minden nemzeti ünnep mindenképpen magával von egy szabadnapot minden évben mindenki ugyanannyit dolgozik, így nem lesznek 1-2%-os anomáliák emiatt a gazdasági meg egyéb eredményekben. Másrészt az emebreknek errefelé nem sok szabadnapjuk van, szóval megérdemlik :D
Ezzel összefüggésben persze nem csináltam semmit. Szombatra a Harrison hőforrást vettük célba, de sikertelen volt a kirándulás, később bepótlásra kerül, akkor majd megemlítem az okokat is :)ű
Vasárnap a tavalyról jól ismert CFL nyugati döntőjét tekintettem meg, kollegáim érdektelensége miatt egyedül, meg persze további negyvenezer "őrült" szurkolóval. A BC Lions nagyarányú győzelme kicsit unalmassá tette a második félidőt, de így is remek szórakozásnak bizonyult.
A hétfőt főzőtudományom helyi adottságokhoz igazításával tettem felejthetetlenné. Sertéspörköltöm 2-3 ezer mérföldön belül nem talált legyőzőre :D

Cambie, Lynnwood

Csütörtökön este sikerült beszeerzevnem magam mellé Geoff-et hokimeccsnézésre, így az estét a belvárosban a haverjaival töltöttük. A Steamworksben kezdtünk, majd az első harmad után egy számomra új helyre, a Cambie kocsmába vonultunk. Az a hely egy söntés.
Pénteken este zenés ivászatra indultunk Kim-mel. Elsőként a már ismert Rusty Gull koncertjét élveztük, a zenekar remek volt, nevüket később pótolom - megérdemlik az említést (megjegyezni persze nem bírtam) Innen a Lynnwood-ba másztunk át, ami bulizóhely jellegű kocsma, ugyancsak élőzenével, de sokkal inkább hakni mintsem előadóművészi jelleggel. A helyről úgy dobtak ki minket mindenki mással együtt éjjel kettőkor betartva a helyi rendeleteket.

dolgos hétköznapok

A dolgos hétköznapok, itt is ugyanolyan hétköznapiak. Félnyolc nyolckor felébredek, készülődés - reggelire egy pohár tejjel lelocsolt Kellog's Cornflakes (útközben nincs pékség, a környéken se nagyon), 8:50 magasságában indulás 4-6 perc séta és már az irodában is vagyok. Kilenctől megfeszített munka, cigiszünetek a P1 szinten, délben ebéd valahol a környéken - itt a környékbeli éttermekben mindenhol van munkaebéd jellegű választék. Délután munka, aztán néha este egy két sör majd alvás :)
Az ezután következő hétköznapról szóló bejegyzéseket kb lehet alapozni az itt elhangzottakra.

Victoria II/II

Szombat éjszakai alvásom persze nem volt zökkenőmentes, hiszen a Stickey Wicket nevű hely egy diszkót üzemeltetett, ami kb légvonalban kb 2 méter távolságban volt a szobánktól :) Persze csak a dübörgésre, meg az utcai zajokra emlékszem - de lehet, hogy csak álmodtam...
Vasárnap reggel normál időben ébredtem, az eső se esett (a napsütés még mindig csak álomnak tűnt) ezen felbátorodva hosszú sétára indultunk, alapvetően a Mile 0 (0 kilométerkő, lásd még Clark Ádám tér) illetve Terry Fox szobrát vettük célba. Egy rendezett parkon keresztül lesétáltunk a tengerpartra, bejártuk British Columbia legdélebbi pontjait. (Olyan közel voltunk az USÁ-hoz, hogy GSM-ügyileg sikerült kapcsolatba lépnek a T-mobile-lal :D) Hosszú sétánk közepén végül megtaláltuk a fent említett nevezetességeket, ahol kiderült például, hogy közúton Kanada keleti csücske pont olyan messze van, mint Magyarország légvonalban (magyarázatként lapozzatok fel egy gömbgeometria szakkönyvet) Továbbsétáltunk a parton, természetesen közben megéheztünk, így visszakanyarodtunk, és egy negyedosztályú rögbimérkőzés bemelegítésének érintésével visszatértünk a belvárosba, ahol a "Régi Spagettigyár" nevezetű étteremben ebédeltünk (a lasagnájuk még mindig a legjobb a környéken) Az étterem egyébként a Crystal Palace épületében található, ami anno a világ legnagyobb, vagy egyetlen fedett sósvízű vízilabdapályája volt. Némiféle szórakozási vagy kikapcsolódási lehetőségeket ajánlott a hely, igaz számunkra ezt az oldalát már nem tehette: szeptember végén csődbement.
A visszaút nagyjából ugyanolyan volt, eltekintve attól hogy a komp egy fokkal igénytelenebb volt, mint az odaúton.
Ide most kéne egy jó lezáró-összefoglaló mondat, vagy bekezdés, de inkább mégse.

Victoria I/II

Az extra leszállás miatti késés okán kénytelen voltam a welcome sörözésemre sietni. Nem sok minden változott errefelé az elmúlt pár hónapban. Enyhén szólva is fáradt voltam ezért az ötödiknél megálltam és hazahúztam aludni.
A hétvégére aktuális lakótársam Maya - egy tesztelő Szófiából - kirándulást tervezett Victoriába - British Columbia fővárosa, amihez jobb ötletem nem lévén csatlakoztam.
Victoria Vancouver szigetén fekszik, ami azt jelenti hogy komppal lehet odajutni. A legolcsóbb azt hiszem az lett volna, ha helyijáratokkal elmegyünk a kikötőhöz, ott kompra szállunk majd a szigeten őjra helyijáratozunk. Ez azomban roppantmód idő és tervezésigényes, így a Pacific Coach Lines cég járatát választottuk, ami a belvárosból indult - fejenként potom 70 dollárért - kb 3 óra allatt Victoriába vitt minket. Ez kb 1 óra Vancouver - másfél óra komp - félóra Victoriát felosztásban elég változatos volt ahhoz hogy ne unjuk halálra magunkat, ráadásul a kompon volt mindenféle szórakozási (értsd: pénzköltési) lehetőség.
Victoria inkább brit város, a maga kanadai jellegzetességeivel, annyira szerencsére nem brit, hogy az út másik oldalán hajtsanak. Vannak viszont emeletes buszok, meg értelmes korú (itt: ősi :) ) szép épületek. Ezek közül a Parlament és az Empress hotel emelkedett ki leginkább, de az egyéb épületek is kellemes hangulatúvá és egy kicsit európaibbá tették a várost. Az első napi turistáskodásunkat a BC Royal Museum és a viaszmúzem megtekintésére korlátoztuk lévén eléggé esett az eső a mászkáláshoz. Miután sikeresen találtunk elfogadható árú kétágyas szobát elsőként a Royal Museum bejárását választottuk, ami kétszintes bemutatóterében részben természeti majd kultórális vonalon vezetett végig a környék múltján. A legeltaláltabb rész egy Chaplin filmet vetítő kis korabeli mozihelyiség volt.
A királyi múzeumot magunk mögött hagyva a viaszmúzeumba sétáltunk át, ami a londoni Tussaud kistestvére, helyi vonásokkal. Nem volt túlságosan lehengerlő a hely, leginkább az a család maradt meg bennem, aki képes volt áttolni a 2-3 éves gyereküket a horror utcáján, ahol kínzó és kivégzőeszközöket mutattak be a maguk véres "viaszos" valóságában.
Ha még nem említettem volna, odakint folyamatosan szemetelt-szakadt-szötymörgött az eső. A múzeum után elhatároztuk, hogy eszünk valamit, majd nekiállunk szállást keresni. A sorrendet egy merész húzással megfordítottam, ugyanis utunkba esett egy információs központ, ahol Maya eredeti elképzelésénél 10 dollár pluszért a belváros közepén foglaltunk szállást. Szerencsénkre - illetve később szerencsétlenségemre - a szállás, a Stickey Wicket nevű hellyel nagyjából egybeépült. A helyet egyik kollégám emlegette mint az ultimate bulizóhelyet - a pubkajájuk kifejezetten jó volt. Miután jóllaktunk, esti sétára indultunk

illetve megkerestük a pincérlány által említett rockbulizós helyet, majd miután majdnem elaludtam nézelődés közben, visszamentem a szállóba és elaludtam este 7-kor :(

képek és vasárnap köv...

Utazás, ahogy esett

Majdhogynem úgy puffant. Sima liba volt Frankfurtig, még egy SZTAKI-s kollegámmal is összefutottam útközben (igaz csak a repülőről leszállva a buszon vettük észre egymást) Ezután ügyesen unatkoztam kb 3 órát. Először jól megnéztem magamnak az A56-os kaput, majd visszamentem a reptér közepére, és nekiláttam egy kicsit netezni, majd a fennmaradó időt Goethe kávézójában töltöttem, töltettem ki magamnak 2 korsó búzasört, meg krőzusként még egy jóféle frankfurti kolbászkát is elfogyasztottam, és kiolvastam egy napilapot meg egy hetilapot.
ezen a mátrixkijelzőn a 10:10 és 11:40 közötti induló járatok láthatóak - nem kevés...

A tervezett 10 óra 20 percet egy nagyobbacska Airbus-szal kezdtük meg, ami mint utóbb kiderült egy tartalékgép volt, mert az eredetileg kirendeltnek volt valami technikai problemje. Volt is egy kis kavarás mert a székelrendezés nem volt kompatibilis (a darabszám rendben volt), az utasok felét emígy a másik felét amúgy csekkolták be, volt két jegy egy helyre is. Nagyjából kimaradtam az ültetős buliból, magasságomnak hála egy házaspár egymásmelléülési szándékát nem rajtam vezették le :) Az út nyugisan telt egészen a hetedik óráig amikoris egy kis mozgolódás támadt, és a steward orvost keresett az utasok között szívrohamhoz. Josszas tanácskodás és elsősegélyezés után a pilóta tájékoztatta a nagyérdemút egy extra landolásról Edmontonban. Nem tudom, hogy ezt mennyire nevezik kényszerleszállásnak, azt hiszem nem az volt csak extra leszállás :) Edmontonban viszont elég hideg volt mert havas volt a kifutópálya, úgyhogy miután a szívrohamos urat elvitték a mentők, a reptéri kiegészítő személyzet nekiállt piros jégtelenítővel locsolni a gépet, hogy újra felszálhassunk, ami egy másfél óra múlva meg is történt, és kb 3 órás késéssel megérkeztünk Vancouverbe. Ime:

Utazás

Lufthansa, Frankfurton át, hosszú út, repülési idő (1:45 + 10:20).

1. LH 3449 V 03NOV BUDFRA HK1 0625 0810 O* E FR 2
2. LH 492 V 03NOV FRAYVR HK1 1210 1330 O* E FR 2

Filmek:
You, Me and Dupree (Comedy with Owen Wilson, Kate Hudson, Matt Dillon)
The Devil Wears Prada (Comedy with Meryl Streep, Anne Hathaway, Gisele Bundchen)

alvás, unatkozás, olvasás...

ha odaértem, szólok.