Elindultam a lejtőn. Nem is kicsit. Egy egészen autentikus térképet mellékelek, melyet egy közepes méretű kő vagy gyökér hagyott az oldalamon. a Ho Shi Min ösvényen szereztem, az alábbi térképen a 14 es kék vonal jelöli az útvonalat.
John, Yves és Vijay társaságában szombat reggel a 2010-es téli olimpia alpesi központja felé vetük az irányt a kocsira erősített bringákkal, hogy kipróbáljuk a downhill kerékpározás örömeit. Whistlerben már jártam Martinnal tavaly, akkor a "városnézés" és bulizás mellett nemsokmindent műveltünk, pedig nagyon kiterjedt felvonórendszer és remek síelési lehetőségek vannak eme kis faluban. A síparadicsom nyáron világhírű Mountain Bike paradicsommá alakul. Teljes üzemben a két rekettyést - melyek között 1200m (!) a szintkülönbség - több mint 200km-nyi lejtős ösvénnyel hidalták át. Felfelé síliftek viszik a sportolókat és a kerékpárokat: minden második ülőkét kerékpártartóvá alakítottak. A fent belinkelt hivatalos téképen jól látható a sípályákhoz hasonlóan zöld, kék és fekete pályákon lehet lefelé száguldozni.
Zöldfülűként, csak a fülszínemhez hasonló útvonalakon száguldottam lefelé - kétszer egy kék szakaszt is beiktattunk - itt szereztem a lila foltokat. Magas adrenalinszint, friss levegő, gyönyörű természet - kiváló program volt. A hosszú sorok miatt csak három kört mentem, főlegképpen a kezeim fáradtak el a fékek és a kormány működtetése miatt. Hiába nem kellett pedálozni, kimerítő sport a downhill.
Vicces mellékszálként nagytudású adatbázis adminisztrátorunk az első körben figyelmetlenségből az egyik fekete gyémánt pályára (név szerint A-Line) tévedt, a videó is alátámasztja, hogy nagyon nem kezdőknek való a pálya. Ő nem jött velünk a második körre.
Miután végeztünk, lemostuk a bringákat, burger-sör kombóval lazítottunk, majd hazaindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése