kritikus tömeg

Egy közepesen kemény munkahét végén, melyet egy közepes megfázás nehezített Jen hívta fel a figyelmemet a vancouveri Critical Mass-re. Mivel nem találtam nyitvatartó Western Uniont, így a Vancouver Art Gallery elé kerekeztem Jenniferhez Davidhez és Colin-hez csatlakozva. Ők - amennyire tudom - félprofi kerekesek, bár pénteken ez számított a legkevésbé...

Felvezetésként Jen egyrész meglepődött, hogy tudom mi az a Critical Mass, másrészt én lepődtem meg hogy ő mennyire büszke a 1500-2000 vancouveri bringásra, mivel emlékeim szerint Pesten a tömeg minimum 10ezer kerékpárost jelentett az elmúlt alkalmakkor - utóbb visszakeresve találtam erről adatot: 2007-ben 30 ezren rótták Budapest utcáit.
A kritikus tömeg kifejezés egyébként közvetett módon kínából ered. A mozgalom 1992 San Franciscoban indult és a második évben a szervezők a Return of the Scorcher c. film láttán adták ezt a nevet az eseménynek. A dokumentumfilm a kínai kerékpáros "tömegközlekedést" mutatta be, és azt hogy amint egy forgalmas kereszteződésben a kerékpárosok egy bizonyos kiritikus tömeget elérve, közösen át tudtak kelni.
Az első meglepő dolog ami érdekesnek tűnt, hogy nem voltak felvezető rendőrök, illetve nem volt előre megszabott útvonal. Ennek az oka a rendezvény egyfajta anarchikus jellege, hiszen nincs vezető, nincs szervező. A rendezvény nem hivatalos jelszava: "We don't stop traffic, we are traffic." - szabadfordításban "mi nem akadályozzuk a forgalmat, mi vagyunk a forgalom." Nos ez persze nem volt szó szerint igaz, hiszen a kerekezés közben természetes módon akadályoztuk a forgalom egyőb szereplőit, akik ezt nagy többségben nyugodtan fogadták, sőt alapvetően mosolygó autósokat láttunk, miközben bejártuk nemcsak a belvárost, de megjártuk a Broadway-t és elfoglaltuk Lions Gate Bridge-t is kb 10-15 percre megakasztva az autósokat mindkét irányban. Rendőrök híján csak kerékpárokkal zajlott a "corking", ami általában 2-3 kerékpárt jelentett keresztezősédenként, hogy megakadályozza az autósok kerékpárfolyamba hajtását.

Critical Mass egyébként minden hónap utolsó péntekén esedékes, de általában a júniusi vonzza a legnagyobb tömeget idén kb 3000-en lehettünk. Magunk között tudva jópár megszálottat, többek között láttam 50 éves velocipédet, emeletes kerékpárt, és chopper kerékpárt is.
Mivel nem vaocsárztunk ezért a Burrard hídra már nem hajtottunk fel, hanem a Davie-n található nemrég nyitott El Taco mexikói büfében ettünk Burritot Coronával 10 dollárért.
Az útvonal...
Nehéz összehasonlítani az itteni helyzetet a hazai kerekes problémákkal. Egyrészt úgy gondolom itt jobban el vagyunk látva kerékpárutakkal, a közlekedési morál is valamivel jobb - nem hiszem például hogy Pesten rendőrök és komolyabb attrocitások nélkül végig lehetne vinni egy ilyen akciót.

kulinár

Majd elfelejtettem a hét két jól sikerült gasztronómiai élményét. Az első Andy látagatásához köthető, Andy Seattleből látogatott hozzánk és koreai származású. Utóbbi tényt kihasználva a korai éttermbe látogattunk - korábban már jártunk itt, de eléggé tanácstalanok voltunk a képekkel illusztrált étlap ellenére. A koreai konyha alapvetően zöldségekre épít, és a hús szerepel kiegészítőként (a kutyhúsra nem kérdeztem rá...)
Csütörtökön a fakanál már az én kezemben volt, és gulyást főztem Morgannek és Robnak. Háromszor szedtek, és a krémes is ízlett nekik. Egész jó kis gulyás volt, ezúttal nem felejtettem ki belőle semmit :)

Downhill

John offered a ride to Whistler to do some downhill mountain biking on the world-famous Bike Park. I did only green paths, still learning to turn with high speed, collected some purple spots onto my body, but enjoyed the ride very well.
I made 3 rounds, due to long line-ups for the lifts, the downhill is more tiring than it looks, my arms and hands were exhausted, but this was the kind of excercise i was missing since i had made the Sun Run. Kim's bike worked well, though its not designed for heavy duty, but allowed me to enjoy it, and learn the basics.

angol

Elkezdek angolul is írogatni, akit zavar a várható redundancia az elábbi linket mentse el a böngészőjébe: Czimi! Van. Couver. magyarul, RSS

BrandyWine vízesés

A Brandywine név egy fogadás után született, amikor megpróbálták megtippelni a vízesés magasságát egyikük egy üveg Brandy-t másikuk pedig egy... igen egy üveg bort ajánlott fel. Amellett, hogy szép más info-m egyelőre nincs a helyről :)

 

 

 

Downhill

Elindultam a lejtőn. Nem is kicsit. Egy egészen autentikus térképet mellékelek, melyet egy közepes méretű kő vagy gyökér hagyott az oldalamon. a Ho Shi Min ösvényen szereztem, az alábbi térképen a 14 es kék vonal jelöli az útvonalat.
John, Yves és Vijay társaságában szombat reggel a 2010-es téli olimpia alpesi központja felé vetük az irányt a kocsira erősített bringákkal, hogy kipróbáljuk a downhill kerékpározás örömeit. Whistlerben már jártam Martinnal tavaly, akkor a "városnézés" és bulizás mellett nemsokmindent műveltünk, pedig nagyon kiterjedt felvonórendszer és remek síelési lehetőségek vannak eme kis faluban. A síparadicsom nyáron világhírű Mountain Bike paradicsommá alakul. Teljes üzemben a két rekettyést - melyek között 1200m (!) a szintkülönbség - több mint 200km-nyi lejtős ösvénnyel hidalták át. Felfelé síliftek viszik a sportolókat és a kerékpárokat: minden második ülőkét kerékpártartóvá alakítottak. A fent belinkelt hivatalos téképen jól látható a sípályákhoz hasonlóan zöld, kék és fekete pályákon lehet lefelé száguldozni.
Zöldfülűként, csak a fülszínemhez hasonló útvonalakon száguldottam lefelé - kétszer egy kék szakaszt is beiktattunk - itt szereztem a lila foltokat. Magas adrenalinszint, friss levegő, gyönyörű természet - kiváló program volt. A hosszú sorok miatt csak három kört mentem, főlegképpen a kezeim fáradtak el a fékek és a kormány működtetése miatt. Hiába nem kellett pedálozni, kimerítő sport a downhill.
Vicces mellékszálként nagytudású adatbázis adminisztrátorunk az első körben figyelmetlenségből az egyik fekete gyémánt pályára (név szerint A-Line) tévedt, a videó is alátámasztja, hogy nagyon nem kezdőknek való a pálya. Ő nem jött velünk a második körre.
Miután végeztünk, lemostuk a bringákat, burger-sör kombóval lazítottunk, majd hazaindultunk.

World Pub Poker Tour

Mint azt már jópárszor említettem szabadidőm egy részét ingyen kocsmai pókerrel töltöm, ami egyrészt egyfajta szocializációt, másrészt remek nyereményeket jelent (eddig begyűjtöttem egy pólóinget egy bézbólsapkát és egy sapkát).
Mivel nyertem több normál bajnokságot, kvalifikáltam a múlt vasárnapi nagydöntőre, ahol a fődíj egy Las Vegas-i (ezt így kell leírni?) repjegy szállás és 2000 dollár buyin a WSOP döntőbe. A döntő Abbostford-ban volt, ami kb 60 kilométerre van Vancouver-től. Szerencsére az egyik pókercimbora kivitt és haza is hozott. Mellékszálon jegyzem meg, hogy B-tervként mehettem volna távolsági busszal is, ami kicsit drágább és jóval lassabb.
Lényeg a lényeg, a tournament 90 résztvevővel 9 asztalon kezdődött 15 percenként emelkedtek a vaklicitek. Sikerült normálisan játszanom viszonylag gyenge-közepes lapokkal. Terveimmel ellentétben, a gyenge lapok miatt az első órában nem tudtam elég agresszívan játszani, aztán egy szerencsés leosztásnak köszönhetően sikerült három embert is kiütnöm. (AQ-val 99, KJ és AT ellenében, közös lapok 73Q-K-Q) Ezután tulajdonképpen már nem kellett agresszívkodnom és nyugisan játszottam meg a jó lapjaimat, így viszonylag jó erőben kerültem a legjobb 16 közé. Itt sikerült osztanom magamnak egy AA-t, amivel majdem megdupláztam a chip-stackemet, és szinte akció nélkül jutottam a final table-re. Pechemre a final table-n irtózatosan gyenge lapokat kaptam, így szép csöndben néztem végig, ahogy kiesett előttem 5 további ember. Egy blöff megpecsételte a sorsomat, egy lassan megjátszott AK ellen így harmadikként végeztem, és egy profi chipkészlet és 50 dollár ütötte a markomat.

történések

Sorry, régóta nem frissültem, ez főkent a rossz időjárásnak és a feszített munkatempómnak köszönhető. A minap hazafelé Alex-szel Mary Burgeresét látogattuk meg vacsora végett, és egyelőre a legjobb burgert itt ettem. Hazafelé keresztülvágtam a belvároson és elkapott a régről ismert Zugló érzés, amit az posthoz mellékelt képekkel illusztrálok.
Ez is egyike Vancouver egyedülálló szépségének, hogy a felhőkarcolók szomszédságában, szinte kertvárosi hangulatban lehet éldegélni 2 sarokra a zsongástól. Az időjárás itt nem annyira trópusi, mint amit otthonról hallok, a "nyári" napokon kb 25 fokig melegszik a levegő, viszont volt több igen esős nap is, amik ráadásul általában hétvégére estek, keresztülhúzva kerékpározási terveimet. Most szombaton persze nem ez volt a helyzet, szimplán nem bírtam bebootolni a pénteki dorbézolásom után. Jasonnal sikerült megvitatnunk és megoldanunk a cég és a világ összes problémáját 6 óra időkeretben és jópár sör elfogyasztása mellett. További részletekbe nem bocsátkoznék...

skytrain egy átlagos reggel

Nem tudtam elforgatni, bocs

A Hold Sötét Oldala

A Pink Floyd anno 1973-ban alkototta az albumot, ami hosszú ideje a kedvenceim között van. Az apropója pedig, hogy megemlítem, hogy ellátogattam a Planetáriumba és olyan módját találtam eme album meghallgatásának, hogy csak na. A vizuális élmény tökéletesen kiegészítette az album zenéjét mind a pszihedelikus részeknél, mind a "klasszikus" rock számoknál. Maga a lézer-show önmagában elég zsenge volt, de az összhatás: perfect.
Ha erre jártok minden csütörtök este 9:30-tól.

Sting and The Police

A Police zenekar Vancouverben kezdte meg idei turnéját. AZ utolsó pillanatban kaptam rá jegyet Shawntól, akinek a barátja visszamondta a megjelenést. A koncert nem a tavalyról ismert BC Place focistadionban (lásd még Rolling Stones , hanem a "garázsban" volt (itt játszik a Canucks) Amennyire vártam a koncertet, annyire kellett csalódnom, jól szórakoztam ugyan, de úgy éreztem, hogy nem azt kapom a pénzemért ami jár.


100!