Samba

No nem tánc, hanem egy brazil tömdteleahasad vendéglő, ahova Kim egyik barátja Dave születésnapja apropóján látogattunk el, namegpersze mert itt még nem jártam, viszont remek. A hely a trófea grilltől például abban különbözik, hogy nem kell szaladgálnod a kajáért, hanem a pincérek hordják a frissen kisült húsokat a grillpálcákon az asztalhoz és ott vágják le neked. Valamint az alkohol az nincs benne az árban. Vannak viszont brazil táncoslányok, meg egy idétlen zenekar, aki folyamatosan játszik általában latin zenéket. Amikor már negyedszer hangzott el a happy birthday némi latinos ritmussal, hát csak az újabb és újabb húsok tartottak az asztalnál :D

Mr Keszegh, Balazs

Zubi megváltozott preferenciáinak köszönhetően jóideg magyar ismerős nélkül tengődtem, és csal Alex-nek káromkodtam el magam néhanapján. Nade neki köszönhetően sikerült megtudnom, hogy az egyik volt Táncsicsos kolesztársam előadást tar az SFU-n, valami bergengóc témakörből, ráadásul a tanára Zubi volt témavezetője - akk nem mellesleg magyar :)
Ez persze azt jelentette, hogy találtam valakit akivel el tudtam dumálni Vancouverről magyar szemmel, illetve megmutattam neki néhány általam már bemért helyet illetve italt. Ennek kapcsán egyszer kölcsönkaptam a korábbról már ismert fehér sportkocsit, de nagy pechünkre eléggé holtszezon van: a bálna-nézés, az érdekes múzeumok (posta, halfeldolgozó) Majd visszafelé sikerült a lehető legtöbbet bénáznom a benzinkútnál (van valami hasonló jellgű móka: "drive-through-atm automata kezelési útmutatója férfiaknak 3 lépésben és nőknek 25 lépésban) :
1. kiszálltam a kocsiból
2. kicsi karral kinyitottam a tanksapkát
3. behajoltam, kivettem a bankkártyámat a hátsó ülésen pihenő kabátomból
4. töltőpisztolyt leakasztottam
5. benzinfajtát gombbal kiválasztottam
6. beraktam, húzom a kart, benzin meg csak nem jön.
7. pisztoly vissza, hátha csak nem "vette be"
8. újra beraktam, húzom a kart, benzin meg csak nem jön.
9. RTFM - elolvastam
10. á-há előre kell fizetni.
11. kártya bedug - ERROR
12. kártya bedug - ERROR
13. kártya bedug - ERROR
14. RTFM section 2. - második fejezet
15. bent is lehet előre fizetni
16. tanksapkát becsuktam
17. pénzt kibányásztam, hátha nem jó a kártya bent sem
18. kocsit bezártma, elindultam be
19. az ajtóból visszafordultam, hogy a kútfej számát megjegyezzem
20. sorbanálltam, fizettem
21. örömmel látom, hogy megjelenik a benzin ára a kijelzőn amint levettem a töltőpisztolyt
22. IDIÓTA! a tanksapka becsukva, kocsi bezárva, és kezemben a töltőpisztoly!!
23. pisztoly vissza a helyére
24. ajtót kinyitottam
25. tanksapkát kinyitottam (innentől már sima liba)
26. pisztoly a tankba, benzin teletölt, becsuk, visszatesz
27. kocsiba be, ablakot le ....

Zárójelben jegyzem meg hogy Stevestonból visszafelé jövet elkezdett szállingózni a hó. Azok a tények, hogy kölcsönkocsiban ülök, és a vancouveri lakosok a havat csak sílécen vagy sowboard-on (hódeszkán ?) bírják elviselni - autóval nem - , "hogyismondjamhogyértsd" nem igazán nyugtattak meg. Kicsit parázva - meg a benzinkúti szarakodással - biztonságosan "hazaértem". (Ja persze sietnem is kellett, mert este volt a képekkel és videóval már megemlített Rolling Stones koncert)

Nézzetek a táblára!

Addig is amíg rendbehozom a honlapot...

Guruló Kövek

Steamworks

Vincy utolsó nálunk töltött munkanapjának emlékére - micsoda apropó egy péntek esti megfekvéshez!!!! - a víz túloldalán található Steamworks nevű sörfőzde-étteremben gyűltünk össze. James-szel és Lyndonnal kitárgyaltuk a mikro-sörfőzdék összes előnyét abelgák sikeresebb marketingjének köszönhetően továbbra is azt gondolják, hogy a legjobb sört belgiumban készítik, pedig ha tudnák. A másnap reggeli kegyetlenül hasogató fejfájást valószínúleg nem a 6 elfogyasztott 8 és feles karácsonyi sör okozta, hanem az első után kipróbálásra közbeszúrt Coal Porter okozta. Józanságom ellenére sem vesztünk össze a pool szabályain, pik-pakk sikerült összegyúrnunk a "North-american-pub-rule"-t az általam alkalmazásra szánt rendes szabályokkal - persze a szabályhalmaz a játék során sokat finomodott :D

Ez a sör jelenleg feljött a második helyre az itteni vízből készülő sörök rangsorán:


Blitzen Christmas Ale
A strong, fruity, belgian-style trippel 8.5% alc./vol.

Our aptly named Christmas Ale is based on the strong beers traditionally brewed by Belgium's trappist monasteries. Trippel is typically at least 8% alc./vol. and has a light golden colour. Because of its high strength this beer has an intensely fruity palate. Up front it has a honeyish sweetness but the finish is dry and champagne-like. Most weary Christmas shoppers would be well advised to benefit from the warmth and 'ho-ho-ho factor' that only a beer of the Biltzen's calibre can provide.

dolgos hétköznapok 2

A hét eléggé kellemetlenre sikerült: illusztrálandó a túlterheltségemet szerda, csütörtök péntek se mozdultam ki az irodából ebédidőben. Szerdán szerencsére Alex hozott nekem szendót, csütörtökön még nagyobb szerencsémre ingyenkaja volt (mint minden hétfőn, de most csütörtökre tették a szünnap miatt) pénteken sikeresen szkippeltem az ebédet, aminek este ittam meg a levét... aznap egyébként volt torta is John születésnapja alkalmából. Mivel aznap volt Vincy (a részmunkaidős titkárnő - lásd még tavalyi blog évvégi közös ebéd szervezési problémák) utolsó munkanapja, nem volt annyira idétlen a helyzet, mint az Office Space (hivatali patkányok) hasonló jelenetében.

Póker

Senki ne gondoljon rosszra. Ez a póker ingyen van, ugyanis idén leszabályozták a dolgot, úgyhogy nem szabad pénzben játszani szerencsejátékot - elvileg saját lakásban sem. Ennél fogva, csak pontgyűjtő versenyeket rendeznek, konkrétan Greg szervezi. Minden nap valamelyik "kocsmában" összegyűlnek a póker szerelmesei és kiélezett harcot folytatnak a helyezésekért. Néha akad egy baseball sapka avgy valami apróság a győztesnek. Első alkalommal extra értékes 500 dolláros díj volt: pókeróra Johny Chan-nel, aki hétvégén a richmondi River Rock kaszinóban oktatott - nem, sajnos nem mentem oda csak azért hogy lássam, a tournament beugrója meg 200 dollár - na annyit eddig összesen nem költöttem pókerezésre - és ezután se fogok. Első nap elég gyatrán is játszottam, illetve szoktattam magam a élő játékhoz, illetve tanultam a pókerhez kapcsolódó angol kifejezéseket sorra (a bullshit - értsd: lószar - nem volt új, bár elég gyakran használták, mindenféle szövegkörnyezetben :D )
Kedden már sikerült harmadik helyik birkóznom magam, ráadásul kiesésem előtti körben royalflush-sel maradt életben a későbbi második.

Hosszúhétvége

November 11-e kanadában a megemlékezés napja, hősi halottjaikról emlékeznek meg, akik a világháborúkban estek el hazájukért. Hogy, miért volt a szombati ünnep miatt hosszúhétvége?
Sejtésem szerint az ok egyszerű, ha minden nemzeti ünnep mindenképpen magával von egy szabadnapot minden évben mindenki ugyanannyit dolgozik, így nem lesznek 1-2%-os anomáliák emiatt a gazdasági meg egyéb eredményekben. Másrészt az emebreknek errefelé nem sok szabadnapjuk van, szóval megérdemlik :D
Ezzel összefüggésben persze nem csináltam semmit. Szombatra a Harrison hőforrást vettük célba, de sikertelen volt a kirándulás, később bepótlásra kerül, akkor majd megemlítem az okokat is :)ű
Vasárnap a tavalyról jól ismert CFL nyugati döntőjét tekintettem meg, kollegáim érdektelensége miatt egyedül, meg persze további negyvenezer "őrült" szurkolóval. A BC Lions nagyarányú győzelme kicsit unalmassá tette a második félidőt, de így is remek szórakozásnak bizonyult.
A hétfőt főzőtudományom helyi adottságokhoz igazításával tettem felejthetetlenné. Sertéspörköltöm 2-3 ezer mérföldön belül nem talált legyőzőre :D

Cambie, Lynnwood

Csütörtökön este sikerült beszeerzevnem magam mellé Geoff-et hokimeccsnézésre, így az estét a belvárosban a haverjaival töltöttük. A Steamworksben kezdtünk, majd az első harmad után egy számomra új helyre, a Cambie kocsmába vonultunk. Az a hely egy söntés.
Pénteken este zenés ivászatra indultunk Kim-mel. Elsőként a már ismert Rusty Gull koncertjét élveztük, a zenekar remek volt, nevüket később pótolom - megérdemlik az említést (megjegyezni persze nem bírtam) Innen a Lynnwood-ba másztunk át, ami bulizóhely jellegű kocsma, ugyancsak élőzenével, de sokkal inkább hakni mintsem előadóművészi jelleggel. A helyről úgy dobtak ki minket mindenki mással együtt éjjel kettőkor betartva a helyi rendeleteket.

dolgos hétköznapok

A dolgos hétköznapok, itt is ugyanolyan hétköznapiak. Félnyolc nyolckor felébredek, készülődés - reggelire egy pohár tejjel lelocsolt Kellog's Cornflakes (útközben nincs pékség, a környéken se nagyon), 8:50 magasságában indulás 4-6 perc séta és már az irodában is vagyok. Kilenctől megfeszített munka, cigiszünetek a P1 szinten, délben ebéd valahol a környéken - itt a környékbeli éttermekben mindenhol van munkaebéd jellegű választék. Délután munka, aztán néha este egy két sör majd alvás :)
Az ezután következő hétköznapról szóló bejegyzéseket kb lehet alapozni az itt elhangzottakra.

Victoria II/II

Szombat éjszakai alvásom persze nem volt zökkenőmentes, hiszen a Stickey Wicket nevű hely egy diszkót üzemeltetett, ami kb légvonalban kb 2 méter távolságban volt a szobánktól :) Persze csak a dübörgésre, meg az utcai zajokra emlékszem - de lehet, hogy csak álmodtam...
Vasárnap reggel normál időben ébredtem, az eső se esett (a napsütés még mindig csak álomnak tűnt) ezen felbátorodva hosszú sétára indultunk, alapvetően a Mile 0 (0 kilométerkő, lásd még Clark Ádám tér) illetve Terry Fox szobrát vettük célba. Egy rendezett parkon keresztül lesétáltunk a tengerpartra, bejártuk British Columbia legdélebbi pontjait. (Olyan közel voltunk az USÁ-hoz, hogy GSM-ügyileg sikerült kapcsolatba lépnek a T-mobile-lal :D) Hosszú sétánk közepén végül megtaláltuk a fent említett nevezetességeket, ahol kiderült például, hogy közúton Kanada keleti csücske pont olyan messze van, mint Magyarország légvonalban (magyarázatként lapozzatok fel egy gömbgeometria szakkönyvet) Továbbsétáltunk a parton, természetesen közben megéheztünk, így visszakanyarodtunk, és egy negyedosztályú rögbimérkőzés bemelegítésének érintésével visszatértünk a belvárosba, ahol a "Régi Spagettigyár" nevezetű étteremben ebédeltünk (a lasagnájuk még mindig a legjobb a környéken) Az étterem egyébként a Crystal Palace épületében található, ami anno a világ legnagyobb, vagy egyetlen fedett sósvízű vízilabdapályája volt. Némiféle szórakozási vagy kikapcsolódási lehetőségeket ajánlott a hely, igaz számunkra ezt az oldalát már nem tehette: szeptember végén csődbement.
A visszaút nagyjából ugyanolyan volt, eltekintve attól hogy a komp egy fokkal igénytelenebb volt, mint az odaúton.
Ide most kéne egy jó lezáró-összefoglaló mondat, vagy bekezdés, de inkább mégse.

Victoria I/II

Az extra leszállás miatti késés okán kénytelen voltam a welcome sörözésemre sietni. Nem sok minden változott errefelé az elmúlt pár hónapban. Enyhén szólva is fáradt voltam ezért az ötödiknél megálltam és hazahúztam aludni.
A hétvégére aktuális lakótársam Maya - egy tesztelő Szófiából - kirándulást tervezett Victoriába - British Columbia fővárosa, amihez jobb ötletem nem lévén csatlakoztam.
Victoria Vancouver szigetén fekszik, ami azt jelenti hogy komppal lehet odajutni. A legolcsóbb azt hiszem az lett volna, ha helyijáratokkal elmegyünk a kikötőhöz, ott kompra szállunk majd a szigeten őjra helyijáratozunk. Ez azomban roppantmód idő és tervezésigényes, így a Pacific Coach Lines cég járatát választottuk, ami a belvárosból indult - fejenként potom 70 dollárért - kb 3 óra allatt Victoriába vitt minket. Ez kb 1 óra Vancouver - másfél óra komp - félóra Victoriát felosztásban elég változatos volt ahhoz hogy ne unjuk halálra magunkat, ráadásul a kompon volt mindenféle szórakozási (értsd: pénzköltési) lehetőség.
Victoria inkább brit város, a maga kanadai jellegzetességeivel, annyira szerencsére nem brit, hogy az út másik oldalán hajtsanak. Vannak viszont emeletes buszok, meg értelmes korú (itt: ősi :) ) szép épületek. Ezek közül a Parlament és az Empress hotel emelkedett ki leginkább, de az egyéb épületek is kellemes hangulatúvá és egy kicsit európaibbá tették a várost. Az első napi turistáskodásunkat a BC Royal Museum és a viaszmúzem megtekintésére korlátoztuk lévén eléggé esett az eső a mászkáláshoz. Miután sikeresen találtunk elfogadható árú kétágyas szobát elsőként a Royal Museum bejárását választottuk, ami kétszintes bemutatóterében részben természeti majd kultórális vonalon vezetett végig a környék múltján. A legeltaláltabb rész egy Chaplin filmet vetítő kis korabeli mozihelyiség volt.
A királyi múzeumot magunk mögött hagyva a viaszmúzeumba sétáltunk át, ami a londoni Tussaud kistestvére, helyi vonásokkal. Nem volt túlságosan lehengerlő a hely, leginkább az a család maradt meg bennem, aki képes volt áttolni a 2-3 éves gyereküket a horror utcáján, ahol kínzó és kivégzőeszközöket mutattak be a maguk véres "viaszos" valóságában.
Ha még nem említettem volna, odakint folyamatosan szemetelt-szakadt-szötymörgött az eső. A múzeum után elhatároztuk, hogy eszünk valamit, majd nekiállunk szállást keresni. A sorrendet egy merész húzással megfordítottam, ugyanis utunkba esett egy információs központ, ahol Maya eredeti elképzelésénél 10 dollár pluszért a belváros közepén foglaltunk szállást. Szerencsénkre - illetve később szerencsétlenségemre - a szállás, a Stickey Wicket nevű hellyel nagyjából egybeépült. A helyet egyik kollégám emlegette mint az ultimate bulizóhelyet - a pubkajájuk kifejezetten jó volt. Miután jóllaktunk, esti sétára indultunk

illetve megkerestük a pincérlány által említett rockbulizós helyet, majd miután majdnem elaludtam nézelődés közben, visszamentem a szállóba és elaludtam este 7-kor :(

képek és vasárnap köv...

Utazás, ahogy esett

Majdhogynem úgy puffant. Sima liba volt Frankfurtig, még egy SZTAKI-s kollegámmal is összefutottam útközben (igaz csak a repülőről leszállva a buszon vettük észre egymást) Ezután ügyesen unatkoztam kb 3 órát. Először jól megnéztem magamnak az A56-os kaput, majd visszamentem a reptér közepére, és nekiláttam egy kicsit netezni, majd a fennmaradó időt Goethe kávézójában töltöttem, töltettem ki magamnak 2 korsó búzasört, meg krőzusként még egy jóféle frankfurti kolbászkát is elfogyasztottam, és kiolvastam egy napilapot meg egy hetilapot.
ezen a mátrixkijelzőn a 10:10 és 11:40 közötti induló járatok láthatóak - nem kevés...

A tervezett 10 óra 20 percet egy nagyobbacska Airbus-szal kezdtük meg, ami mint utóbb kiderült egy tartalékgép volt, mert az eredetileg kirendeltnek volt valami technikai problemje. Volt is egy kis kavarás mert a székelrendezés nem volt kompatibilis (a darabszám rendben volt), az utasok felét emígy a másik felét amúgy csekkolták be, volt két jegy egy helyre is. Nagyjából kimaradtam az ültetős buliból, magasságomnak hála egy házaspár egymásmelléülési szándékát nem rajtam vezették le :) Az út nyugisan telt egészen a hetedik óráig amikoris egy kis mozgolódás támadt, és a steward orvost keresett az utasok között szívrohamhoz. Josszas tanácskodás és elsősegélyezés után a pilóta tájékoztatta a nagyérdemút egy extra landolásról Edmontonban. Nem tudom, hogy ezt mennyire nevezik kényszerleszállásnak, azt hiszem nem az volt csak extra leszállás :) Edmontonban viszont elég hideg volt mert havas volt a kifutópálya, úgyhogy miután a szívrohamos urat elvitték a mentők, a reptéri kiegészítő személyzet nekiállt piros jégtelenítővel locsolni a gépet, hogy újra felszálhassunk, ami egy másfél óra múlva meg is történt, és kb 3 órás késéssel megérkeztünk Vancouverbe. Ime:

Utazás

Lufthansa, Frankfurton át, hosszú út, repülési idő (1:45 + 10:20).

1. LH 3449 V 03NOV BUDFRA HK1 0625 0810 O* E FR 2
2. LH 492 V 03NOV FRAYVR HK1 1210 1330 O* E FR 2

Filmek:
You, Me and Dupree (Comedy with Owen Wilson, Kate Hudson, Matt Dillon)
The Devil Wears Prada (Comedy with Meryl Streep, Anne Hathaway, Gisele Bundchen)

alvás, unatkozás, olvasás...

ha odaértem, szólok.

Seymour Steveston and White Rock

For saturday i accepted Kim's invitation to see some places of interest i missed last year. Mount Seymour, Steveston és White Rock in the order of visit. The sky - despite Geoff reported sunshine for the whole day - wasn't cleared by the morning, so we started our trip in a awful weather in her white sports car. It was rainging heavily. This shouldn't have been a problem to look down from Mount Seymour, but the cloud level was below the mouuntain so we didn't seen anything but fog. After this, we decided to give the weather (and Geoff) an other chance and headed south.
At the turn of the twentieth century, Steveston was the busiest fishing port in the world, with fifteen salmon canneries, six hotels, numerous saloons and gambling dens, and up to fourteen windjammers simultaneously loading canned salmon for world markets. In the heart of old Steveston Village is the Steveston Museum. The place has nice houses and a dock, the whalewatching boats are starting from here as well. The museum presented the historical devices fairly authentic way, so i got a small wild-western walking around the small rooms :) We celebrated the lighter shower with a short walk, and got into a souvenir shop as well.
After leaving Stevenstone, we arrived to White Rock, and we got into a restaurant escaping from the rain. White Rock is a "holiday village" just next to the US border. It cleared a bit after lunch so we got to the pier. Getting back to the coast we got into a small house meant to be a museum, but it had only a small room showing a telegraph-station:

On the way home we entered the casino (this was the B-plan for the rain) - this was my first time in such a place, so with virgin-hands i didn't spend 25 bucks, rather left them with a 140CAD winning... good DEAL!

live music

This week i coloured my weekday-evenings with live music events. We visited the Roxy Club on tuesday for the "CFOX Canadian Content Concert Series presents Damsel Fly with special guests". For the cover we got free pizza slices and an entry drink as well. THe first band was pretty good (Dasha), but Demsel Fly was playing louder and heavier than my receptors could stand that kind of rock music. After a couple of beers we walked across the street to Caprice with a 80-90' party which was fitting to our needs better. [...] We got home with the last-before Seabus.

For Thursday we accepted Morgan and Rob's invitation to the mexican restaurant 2 blocks from our appartment. I could try CHIMICHANGA finally, and drank Corona which is acceptable if you are sitting in a mexican restaurant. I liked the place and it was a lovely evening.

Friday, we started in Toby's Pub on Commercial, where Miss Jennifer Hershmann was singing the music was extended with a Chicken Quesadilla proven to be a good choice. Its worth to click on the link to get an idea how good Jennifer sings. FYI: She is wearing clothes behind the guitar... :)

Sun Run

Sunday 0700 AM. I wake up. Geting out from the bed! That happened only because the Sun Run is going to happen on this shiny sunday morning. The Sun Run is the sport event which makes the most people to do something really healthy. (I am afraid the Canucks games are getting more citizens excited, but especially not in these days... ) This year with record-beating 50746 registered runners, i took part in canadas biggest 10K run. Letting 50K people run in the same time in the same direction was successfully driven my Turkish troops in 1526 (yes, the hungarian "army" was running away) , but so far the world is more civilised (especially this corner) so we crossed the start-line in 2-3K batches, letting the faster runners first. I was waiting in a middle-rated group (white numbers) so 53 minutes after the start-shoot i crossed the start and was registered via my chip fastened to my shoe. By this time, the first fastest guy from Kenya had been waiting for the medal ceremony with a time 28:15 ... After passing the first kilometer, i stopped for taking photos several times, especially when i passed the bands playing along the route. Here are two of these bands

My result was around 66 minutes, which is not that bad taking into account that i biked 70K on saturday and missed a lot of training in the past 6 months...

Kirándulás

Pénteken Kim (nem Basinger) felajánlotta, hogy elszállít egy két helyre a környéken, amiket eddig még nem láttam. Ezek sorrendben a Mount Seymour, Steveston és White Rock. Az időjárás nem kegyelmezett meg és Geoff időjárás előrejelzése ellenére nem tisztult ki reggelre így elég randa időben indultunk útnak fehér sportos autójában. Konkrétan esett az eső. Ez még nem is jelentett volna problémát, ha a felhőtől láttunk volna valamit a hegy egyik kilátójában. Úgy döntöttünk, hogy a megadjuk magunknak (és időjós kollegánknak) az esélyt, és délnek vettük az irányt.
Steveston a környék legnagyobb halásztelepülése főlegképpen az előző századforduló környékén. Ebből az időből a most múzeumként üzemelő posta maradt fenn - ezt az épületet gyakran használják hollywood-i filmek forgatásához - Maga a falu hangulatos házakból és egy kisebb kikötőből áll, ebből a kikötőből indulnak a bálnaleső hajókirándulások is. A múzeum egész hitelesen mutatta be a "múltat", enyhe vadnyugati érzés kerített hatalmába :) Az eső allábhagyását egy rövid sétával ünnepeltük, és betértünk egy két ajándékboltba is.
Stevenstone-t elhagyva White Rock felé kanyarodtunk, ami tulajdonképpen egy üdülőváros szinte közvetlenül az USA határon. Az időjárás cudarul bánt velünk, így kénytelenek voltunk ebédelni, majd sikerült kifognunk egy kb egyórás esőmentes periódust így kisétálhattunk a mólóra. A partról visszatérve még benéztünk a partmenti kis múzeumnak csúfolt szobába, ez itt egy komplett távíró-állomás:

Hazafelé betértünk a kaszinóba - életemben először voltam ilyen létesítményben és a szűz kéz elv alapján a játékra szánt 25 dollár elköltése helyett plusz 140 dollárral hagytam el a tetthelyet...

Élőzene

Ezen a héten élőzenei programokkal tarkítottam a hétközi esti elfoglaltságaimat. Kedden a "CFOX Canadian Content Concert Series presents Damsel Fly with special guests" fedőnevű rendezvény keretében a Roxy Clubba látogattunk ahol az élőzene mellett pizzaszeleteket és egy ingyenpiát kaptunk a belépti díjért cserébe. Az előzenekar egész jó volt (Dasha), viszont a Demsel Fly eléggé átlépte az általam még elviselhető keménységet rockzene tekintetében. Egy pár sör után átballagtunk a Caprice Club-ba ami már egészen más vonalat képvisel. [...] Az utolsó előtti Seabus-szal jutottunk vissza.

Csütörtök este Morgan és férje Rob meghívására a tőlünk két utcával feljebb található autentikus mexikói étteremben vacsoráztunk. Végre megkóstolhattam a CHIMICHANGA nevű ételt, és Corona sört ittam hozzá.

Pénteken Toby kocsmájába mentünk, ahol Miss Jennifer Hershmann énekelt a koncertet egy Quesadilla egészítette ki amely remek választásnak bizonyult. Érdemes a linkre kattintani, ugyanis az énekes hölgynek remek hangja van. Félreértések elkerülése végett: a gitár mögött ruhát visel... :)

Cypress Mountain

So on Sunday - thanks to Duncan - we went to ski on an other resort serving the Olympics in 2010. Cypress is a much better ski resort than Grouse, altough i am not a pro skier a enjoyed it very much. The weather was a "bit" foggy, so on my last run i fell on my face because i entered fresh snow area without noticing that.

Whistler - continued

Picture of the week


The Sea to Sky Highway is currently extended to fit the needs of the 2010 Winter Olympics taking place in several locations in an around Vancouver. One of this is the Whistler a small village built for ski addicts or normal ski-tourist. The route is very nice with the Sea on the left and mountains on our right, waterfalls and small lakes. The one on picture is Murrin lake had some nice flowers in it, i offer a beer for the name of this flower. After realiyed that there is no path in the forest to find something else around the lake, we got back to the car. After reaching Whistler we decided to find a place to stay first, and then look around. Well we did it 2-in-1, cause it was hard to find a place to stay for the night, so we check out all the small streets and in the heaviest snowing, Martin got a free room for a reasonable price in the Cascade Lodge. The whole village is prepared for tourism, with shops, bars, and motels. We walked around and tested the beers and checked the ski resorts, and after having a dinner we jumped into the night. Following Jennifers advice we entered Tommy Africa for the night, and it was worth :) I tested a new drink here called Bloody Cesar, which contains Tabasco, Worcestershire sauce, cellar-salt, pepper, tomato sauce and vodka its very spicy so after the third one a switched back to drink whiskey. The party was cut half at 2am, so we went back to our room, and fell asleep. (we made some tricks with the elevator in the lodge, but i don't remember all the details... ;) We nearly got a 100 CAD fine not getting back the keys by 10am, we did it at 9:59, and headed North for the Green Lake, which was actually not green, but i think that was because the temperature was low. For record, there is an "airport" on the lake for hydroplanes. Ain't it cool?
After checking the green of a practice golf court next to the lake, we got to the car and steered our car back to North Vancouver. We nearly passed the Shannon Waterfall, but luckily i noticed that, so we stopped there, as well. Getting back to the appartment, we realized, that Duncan organized us a skiing day for Cypress, but we missed it because of our Whistler, we managed to complete this on sunday ... to be continued

Sun Run

Vasárnap reggel 7 óra. Felébredek. Felkelek! Ez csak a Sun Run miatt történt így ezen a verőfényes vasárnap hajnalon. A Sun Run azt hiszem Vancouver legtöbb embert ténylegesen mozgásra bíró sporteseménye. Idén rekordszámú 50746 nevezővel ragyodó időben rendezték meg Kanada legnagyobb 10km-es futóversenyét, melyen jómagam is részt vettem. Egy ötvenezres tömeg futásnak eresztése a törököknek például sikerült anno 1526-ban (remélem nem rontottam el a nagyságrendet) de azóta némileg civilizálódott a világ (PLÁNE ez a sarka) szóval a különböző szektorokat állítottak fel a rajtterületen és kb 3-4 ezresével engedték rajtolni az embereket, nyilvánvalóan a gyorsabbakat előre. Viszonylag nyugis "csoportba" kerültem, ami azt jelentette hogy a 9-kor eldördült rajtpisztolyhoz képest 53 perccel szakítottam léptem át a rajtonalat és kerültem regisztrálásra a cipőmre erősített chipnek köszönhetően. Eközben természetesen az első helyezett 28:25-ös idővel már rég az éremosztásra várt... Az első kilométer környékén megálltam fényképezni, így kissé lemaradtam Zubitól, és mivel a szombati bicajozás még benne volt a lábamban később is meg-megálltam - szigorúan fényképezés céljából. A kijelölt útvonal mellett mindenféle zenekarok próbálták tartani a lelket a futókban nagy sikerrel. Itt van mindjárt két bagázs

Marine Drive / Cypress Mountain

Szombaton Martinnal kerékpártúrát terveztünk Jennifer kolleganőnk segédletével, aki versenyszerűen triatlonozott, most már csak kerékpározik. Ő volt olyan kedves, hogy kölcsönzött nekünk két kerékpárt a készletéből.
A túra célja az volt, hogy a múlt vasárnapi buszos legurulás során meglátott "kilátóhoz" kerekezzünk fel. Ezt persze Jenn némileg félreértette, hiszen ő arra gondolt, hogy feltekerünk a HEGYRE (annak is a tetejére). A túra végül 70 kilométeresre sikerült (ez a kerékpárral megtett távolság) Reggel a féltízes seabus-szal behajóztunk a belvárosba, és Jennifer lakásán vételeztünk kerékpárt, beállítottuk az üléseket és útnak indultunk: először a kerékpárkölcsönzőt vettük célba, ugyanis British Columbia területén nem csak saját egészségünk megóvása, hanem a törvény szerint is érdemes sisakot viselni.
Miután a belvárosban felszerelkeztünk, a Stanley parkon és Lions Gate hídon keresztül rákanyarodtunk a partmenti útra, amit egészen a Nyugat Vancouver nyugati csücskéig követtünk. Itt egy kerékpáros élményparknál Geleagle Community Center bevártuk a közben lecsatlakozó Jennifer-t, aki egy kis kitérővel begyűjtötte a barátnőjét. (a múlt hétvégén Whistleren megismert Laura-t) Innen egyből hegymenetbe váltottunk és mintegy 10-15 km-en keresztül tartottuk magunkat ehhez, így jutottunk el (a googlemaps-os méréseim alapján kb 450-m magasságba) a kilátóhoz. természetesen a "partmenti út" sem volt bukkanómentes, így kellő alapozás után értünk a nagy hegymenethez, amit többé kevésbée nyeregben töltve teljesítettem (az egyik vízesésből még vízutántöltést is végeztem :). A célunk elérését az elénk táruló látvány koronázta meg, körülbelül 120 (!) kilométeres félkörben mindent láttunk ami a környéken látható. Innen például látszott a Baker-hegyet ami az Egyesült Államok területén található. Középpontban a Stanley park található, amit a Lions Gate híd köt össze Észak- és Nyugat Vancouver-rel. Balra nagyjából látszik a házunk is, a kikötő, illetve kicsit délebbre látszik Burnaby dombja, ahol Zubi lakik. Egészen nyugaton látszanak a Vancouvert a nyílt óceántól elválasztó szigeten található hegyek hófödte sipkái is. Sajnos nem tudok túl sokat rizsázni - nem mintha eddig nem ez lett volna - de tényleg lenyűgöző volt a látvány (most nagyon elragadtadtattam magam, de tényleg megérte feltekerni). A hazafeléút elég veszélyes volt, lévén hogy kb egy éve nem ültem egy óránál többet kerékpár-nyeregben. Olyan helyen fájt, amit nem lehet igazán masszírozni... A beton-downhill után megálltunk harapni valamit és kávét inni, majd visszatekertünk a belvárosba. A hídról készült:
A túra végeztével holtfáradtan visszahajóztunk a lakásba, átvedlettünk és egyből fordultunk a másnapra melegítő sövacsora irányába. A vacsora az Old Spaghetti Factory Gastown-ban települő egségéeben zajlott le. Néhányan érkeztek Seattle-ből is, végre sikerült értelmes ízű lasagne-t ennem. (jó pont) az étel árában egy saláta és fagyi is volt, végül az egész John (illetve közvetve Rob) számlájára íródott, sebaj...

Póker

A hét a szokásos lapossággal csörgedezett a medrében, csütörtökre sikeresen összetákoltam magamnak egy egészen tűrhető tervet a péntekre és a hétvégi napokra.
Péntek este a tavalyi focicsapat tagjaival találkoztam a csapatkapitány házában nem messze tőlünk (ez kb 20-25 perc caplatást jelentett a hegyen) Két kör texas hold'em et játszottunk no limit 20 dolláros beugróval, a második visszanyerte a pénzét, az első vitte a többi pénzt. Végül egy második és egy harmadik helyet szereztem ( a második körben már rosszul játszottam ) Igy tulajdonképpen az estére szánt pénzemért két partit játszhattam, szóval úgymond "pénzemnél" voltam, igaz alakulhatott volna jobban is, de nem a szerencsén múlt.

Whistler

After a short hesitation period, we rented a car with Martin to go to Whistler. Have a look:

For those, who loves it from behind:

The route to Whistler is fairly simple you need to follow the "Sea to Sky Highway".

Cypress Mountain

Vasárnap Duncan-nek köszönhetően - aki még szombatra szervezett nekünk egy közös síelést, amiről a whistleri kirándulásunk miatt csak aznap este értesültünk - a Cypress Mountain síelési lehetőségeit próbáltuk ki. Martinnak volt némi helyismerete, konkrétan ő már volt ott síelni. A friss hónak köszönhetően, ami szinte folyamatos utánpótlást kapott ottlétünk alatt, remek minőségű pályán próbálgattam tudásomat. A látási viszonyok nagyon rosszak voltak főleg a hegy tetején, ez az utolsó előttire tervezett körben meg is bosszulta magát, ugyanis nem vettem észre hogy mennyire mély hóra szaladok rá és bemutattam egy bukfencet és még jól meg is ütöttem magam, úgyhogy utolsónak nyilvánítottam a lesiklásomat, és miután kiderítettük a busz menetrendjét leadtuk a léceket és betértünk ebédelni a hüttébe (erre most nem keresek se magyar se angol szót)

Mellesleg itt lesznek a szabadstílusú, és a snowboard versenyek a téliolimpián.