Aki már utazott sokat nyugati irányba kb a föld forgási sebességével az tudja hogy érzem most magam, persze annál kicsit jobban. Lufthansa kaja teljesen korrekt volt, volt harapnivaló, toblerone, warsteiner, pocsék kávé, két ebéd (desszerttel és dresszinggel). Ügyesen ablak mellé kerültem, amit kb be is buktam, hiszen a déli nap sugára kb 8 órán keresztül égette volna a pofámat, ha nem lehet lerolózni az ablakot, így viszont értelmét veszti az ablak mellé ülés, a toalettrejárás például kellemetlen is lehet; persze a többieknek, akiket felébresztesz illetve felállítasz hogy ki- illetve visszaosonhass. Azért csináltam néhány képet (a szárny az egyiken sztem rajta is van sajnos) Emellett persze mázlim volt mert a B ülésen nem ült senki így egy régivágású angol úriemberrel osztoztunk a plusz lábhelyen és asztalon. Szar filmek voltak, a központi zenecsatornák jó keveréssel kitöltötték az idő 10%-át, a többiben már nem emlékszem mit csináltam.
A reptéren Steph várt, a vámos-határőr nénit viszonylag hamar meggyőztem, hogy nem dolgozni fogok...
Mivel tök egyedül jöttem a cég lakásában is egyelőre egyedül leszek, ha jönnek Seattleből, vagy akárhonnan, akkor majd osztoznom kell velük.
1 megjegyzés:
Jó képek. Én sose ülök a belső részbe mert ott nem tudom nyújtóztatni a lábam. 196cm vagyok és még növök egy kicsit szóval kell a hely.
Megjegyzés küldése