Capilano Lake

A kerékpárkölcsönzésnél egy hibát elkövettem, nem kértem a bringához lakatot, ami azért még itt is szükséges bizonyos helyeken, s mivel a helyi Tesco (Wal Mart) meglátogatása is az útitervemben szerepelt, szereznem kellett egyet. A helyzetet John Jesnen (az itteni részleg főköke) oldotta meg, ő adta a kölcsön az egyik zárját. Az egyetlen problémát az okozta, hogy vigyáznia kellett a gyermekeire, és a 26-ik utcában lakik. (a kéglis postban van egy északra néző felvétel: valamerre arra) (Az utcanevekre majd még visszatérek valamikor amikor nem leszek ennyire elmaradva időben) A 26-ik utca jelen esetben a tengerszint fölött kb 150-200 méterre található (én a első utcában lakom kb 15-20 méteren) Nem volt egy királykategóriás emelkedő, csak nem éppen hegymászással akartam kezdeni a vasárnapi kerékpártúrámat. Summa summárum John körülbelül egy magasságban lakik a Capilano tó szintjével, így tőle némi gurulás és újabb hegymenet után el is értem. A Capilano tó egy mesterséges tó, és Vancouver ivóvizét gyűjti be egy körülbelül 170 négyzetkilométeres vízgyűjtőterületről (nem szeretném nagyon ecsetelni mennyire gyönyörű volt a tó vize fölött elúszó felhők, mert elbalekoltam a fényképezőgépemet (kimaradt belőle a memóriakártya) A mesterséges jelzőt egy remekbeszabott gátnak köszönheti a tó, és egy gyönyörű erdő öleli körül, mely természetvédelmi terület is egyben, szóval még inkább vigyáznak rá, mint általában a természetre. Az erdőben kisebb nagyobb gyalogösvények vannak kijelölve, melyekhez nem nagyon volt jó térképem, úgyhogy érzésre indultam el az egyiken lefelé. Ezt az ösvényt sikerült végig döcögnöm kerékpárral, gyakori leszállásokkal, hiszen alapvetően túrázóknak építették, így gyakran kellett lépcsőket másznom, és gyökereket, vagy nagyobbacska köveket kerülgetnem az átnedvesedett avaron. Viszonylag sok emberrel találkoztam az úton, sokan kutyát sétáltatni jöttek, vagy futottak. Régen éreztem ilyen friss levegőt.