Vancouver 2010 - az érem mindkét oldala

A csütörtöki 4-1-re végződött Canucks meccsről is kellene írni persze, merthogy ott voltam a csarnokban, és Wellwood végre betalált, de most inkább következzék egy rövid ismeretterjesztő szösszenet az olimpiai érmekről, mert ismeretet terjeszteni hasznosabb dolog, mint hokimeccsre járni. Deperszehogynem! Még egy közbeszúrás: ez egyébként egy október közepi hír, ha aktívabb lennék, akkor akár híradásként is befért volna... Sebaj.
Szóval a kép itt a jobboldalon számításaim szerint Corinne Hunt őslakos művész munkája látható. (őslakos, az indiánt jelent. Errefelé így mondják, merthogy lehet ugye eszkimó is, bár azt hiszem az eszkimók is indiánok bizonyos tekintetben)
A gyilkos bálna és a holló a két motívum a képen. Namost ez a műremek nem lesz rajta egyik érmen sem teljes egészében, viszont minden dobogós kap belőle egy darabkát. Vagyis a kép 615 darabos puzzle kirakó: minden érem egyedi mintázatú és az érmeket összerakva kijön ez a kép. A kirakó minden egyes darabja kicsivel több fél kilós lesz, tízcentis átmérővel. Girbegurba, hepe-hupás formája kifejezi a környék domborzatát, ki gondolta volna? Íme:

Mivel fontosnak tűnik, megemlítem még Omber Abre nevét is aki iparművész, és ez az ő ötlete volt, szerintem :)

Kiegészítő információ (angol)

A következő buszon...

rajta leszek én is.

A buszok ugye jobbról jönnek és balra haladnak. Gondolom ezt hivatott a nyíl (és a busz piktogram iránya!) szimbolizálni.

Mindettől függetlenül mindhárman garantáltan balra néztünk, amint megláttuk a táblát.

99

99 nap van hátra a téli olimpiáig! Ha várost akarsz nézni, vagy átlag helyiekkel szeretnél ismerkedni, gyere máskor! Magyarázat érkezik...

XXX

Házibuli: pipa.
Ajólovas: pipa.
Sokembernép örül: pipa.
Szomszéd kevésbé: pipa.
Másnaposgolf (+36): pipa.
(a környék leghosszabb és egyik legszebb pitch&putt pályája)
Pókerparti: pipa.

72o-fal preflop emeléssel (én emeltem, azértmertcsak) 722 flop után óvatosan beszoptam 99 ellen a turnön. Megy a hajó irány észak...

Alultervezett születésnap: pipa.

Buliutánatakarítás: disabled.

Miről maradtunk le!!!!

Canada Line - képek

Nyíltnap

Az egyik vége

A másik vége

Van egy harmadik vége is de ott még nem jártam :) A többi itt

Vancouver 2010 - Canada Line

Elő a kékből. Az olimpiához kapcsolódó két nagyobb beruházás egyike a Canada Line metróvonal, a másik a Vancouver-t Whistlerrel összekötő - Sea to Sky Highway - főútvonal kiszélesítése.
A 19 kilométeres vonal 2 milliárd dollárból épült, és bő három hónappal a tervezett időpont előtt augusztus 18-án kezdi meg menetrendszerinti működését. A belváros alatt fúrt, azt elhagyva ásott alagútban, majd a Fraser folyón már hídon és onnan pedig magasvasútként éri el Richmondot és egy másik ága a repteret. A rendszer a másik két SkyTrain vonaltól teljesen független, azokkal inkompatibilis. Viszont hasonlóan automata vezérlésű könnyűmetró.

Az építkezés legvitatottab pontja a Cambie alatt ásott alagút volt, hiszen több üzlet bezárásra kényszerült az utca hiánya miatt, ez persze érintette a belvárosban épülő megállók melletti üzleteket is, ahol most már javában zajlik a felszín rekonstrukciója.
A hozzám legközelebbi megálló a Vancouver City Centre lesz, ami majdnem megegyezik a régi vonalak Granville megállójával de legnagyobb meglepetésemre nem nagyon lesz köztük a Deák téren megszokott közvetlen földalatti kapcsolat, ettől persze át lehet szállni a felszín kihagyásával, de csak a Pacific Centre Mall-on keresztül, némi kerülővel.
A rendszerbe állítás előtt, 17-én lesz ingyencirkusz, amit mindenképpen kihagyok, így a tömeget elkerülve várhatóan 18-án próbálom ki a szerkezet és készítek képeket.

Élesben először 23-án használom majd a vonalat, mikor némi kalandozásra Európába repülök.

Ziplining - Whistler - képek

Canucks playoff vége

Már egy ideje zajlanak a keleti és a nyugati főcsoportdöntők az NHL-ben (na meg az NBA-ben is), Vancouver közben szép csendben a nyárra készülődik, a játékosok pedig elmentek golfozni.
Az előző bejegyzésben belebegtetett Stanley Kupa döntő a Canucks nélkül zajlik majd, nagy valószínűség szerint a Red Wings és a Pengiuns között...
Az első körben egy nagyon sima 4 győzelemig tartó 4 meccses sorozattal tudtuk le a Blues csapatát, majd a Blackhawks megállította a az utolsó versenyben maradt kanadai csapatot.
Talán jövőre...

Canucks playoff

Naközben, egy kis napifriss, a Vancouver Canucks, Luongo két shutoutjának, és a megelőző meccsen a Flames elleni remeklésével felhozta a csapatot az északnyugat tetejére (persze kellettegy kicsit az Oilers is) így a St. Lius Blues ellen megkezdik a menetelésüket. Szerdán kezdődik az őrület. A nyugati döntőbe várom őket.
Erre remélhetőleg nem kerül sor (A Canucks egyetlen döntős szereplése 1994-ből, utolsó másodperc):

MERT ez nagyon nem hiányzik a szomszédból, a tömeg nem bírt magával mit kezdeni ünneplés helyett... (érdemes végignézni)

Seattle

Nagyon rég nem írtam ide szinte semmit az angol csiripeléstől eltekintve, ami ugye nem ér. Hosszas halasztgatás és szokásos tökölések után végül Eva-val egy jóbarátommal szombat reggel 9-kor, vágtunk neki a 229 km-es két és félórásra tervezett útnak:

View Larger Map
Ezzel az indulással nagyjából ebédidőre céloztuk az érkezést. Ezt a tervünket hamar fel is adtuk, amikor a határnál beálltunk a 3-sávos egyórásra meghirdetett sorba. Félóra araszolás után, tovább tetéztük a bajt, és a Duty Free Shop-ot céloztuk meg, főleg a mosdó miatt. Ezzel remekül bekerültünk a hintába, ami egy jól megszervezett 7 sávos röpke másfélórás sorban várással vezetett minket vissza az eredeti úton haladó sorba. Dél körül már el is értünk az otthon már rég elfeledett határátlépő bodegához, ahol megörülvén az új útlevelemnek egyből beküldtek az irodába, ahol az I-94 kódjelű formanyotatványt töltették ki velem. Valószínű az első ilyen eset lehettem, mert odabent utána kellett nézniük a friss vízummentes országok listájának, mivel volt olyan oldaluk, amin nem szerepeltünk. Ezután következett a fizetés, ami a legtrükkösebb, ugyanis csak hitelkártyát vagy amerikai készpénzt fogadnak el. Ha jól emlékszem 6-7 dollárt kérnek el a nyomtatvány kitöltéséért :) Halottam rémtörténetet turistáktól, akiknél csak kanadai dollár illetve debit kártya volt, és ezzel sikerült feltartaniuk egy egész busznyi turistát :) A benti fickók egészen normálisak voltak, és jól beengedtek. Az Barack Országába.
Persze ekkor már jócskán dél után jártunk, és még mindig hátra volt a 229 kilóméterből 110 mérföld, ami nagyon nem félút. Az időbeli megcsúszást gyorsan tovább tetéztük és megálltunk a határhoz közeli első Mallnál, ahol jól megebédeltünk. Aztán nagyjából 50 mérföldre Seattle-től elkezdett kiszélesedni az addig kétszer kétsávos autópálya, 2x3, 2x4, 2x5 majd 2x6 sávra, majd egy extra 3-4-5 sávos HOV - tömegközlekedés és nem egyedül autózók számára kialakított ritkább kijáratokkal tűzdelt expressz "sáv" - tovább növelte a káoszmedvét. Mondanom sem kell, hogy a sávok tele voltak, bár a tempó ennek ellenére jó 120-130-as volt. Annyira letaglózott a látvány, hogy képet sem készítettem. Összehasonlításként inkább ne hasonlítsuk össza az M1-M7 közös bevezető szakaszával.
Egyből megértettem, hogy korábbi kocsmai beszélgetésekkel során kollegáim mit értettek azon, hogy Vancouverben nincs autópálya, hát tényleg nincs és én nagyon nem is bánom.

Első utunk a Space Needle-höz (űrtű) vezetett. A parkolásnál egy kedves hölgy segíŧett és ránkhagyta a napijegyét. Izibe felosontunk a lfttel 43 mp alatt teszi meg a 160 méteres utat. Az időjárás kegyes volt hozzánk, ragyogó napsütés volt, és egy kicsit hideg ugyan, nadehát február volt...

Odafönt ittunk egy bambit, majd visszavágódtunk az autóba és a naplemente kíséretében megkerestük a Pike's Place Market nevezetű piacot ami a haldobálós árusokról ismert, majd végül a tengerparton próbáltunk meg bejutni egy étterembe, végül egy büfében sikerült betolnunk egy sört, és egyre inkább sajnálom, hogy a gyomrom nincs hozzászoktatva a tengeri herkentyűk megfogadására. Mivel közben jól besötétedett, visszaindultunk, mhazafelé még megálltunk egy jóféle "indián" kaszinóban.
Legközelebb üzleti útra megyek Seattlebe, az is móka lesz, meg kacagás.

repülős anyázós

Ez egy visszatekintő, felhozó poszt, a történet december óta sokat ülepedett bennem, így sokkal higgadtabban informálok :D

Mert a repülés
Életforma
Papírrepülővel
Még szebb volna...

Vancouverbe Európából eljutni gömbgeometriai megfontolásokból minél közvetlenebb repülőjárattal érdemes. Ennek folyományaként a turistaszezonon kívül nagyjából három légitársaság közül lehet választani. A Lufthansa és a British Airways naponta, a KLM ritkábban repül. Ha jól tudom a nyáron a BA-nek lesz némi sűrítése. Nade ebből kifolyólag - és mindezek ellenére is a jegyárak viszonylag húzósak, és nem nagyon röpködnek a kedvezményes utak. Röpködnek, nyelvi humor (ahogy ismerem magam, lesz még, bocs)
Tehát tavaly legnagyobb örömömre szolgált, hogy a szeptemberi ruccanásomat a cég vezetésében uralkodó félkáoszt, sikerült kisajtolnom egy retúrjegyet az éppen aktuális főnököm éppen aktuális főnökétől. Ennek a jegynek a visszaútja következett (volna) az útlevelem megérkezése utáni napom.
Lelkes repülőamatőr (repülőn utazó amatőr) szakmai ártalomtól túlhevülten, 24 órával a szombat esti indulás után nekiláttam a ba.com-on előkészíteni a kirepülésem, az adataim megadásával, becsekkolással és az ülőhelyem kiválasztásával (Ezt kifelé is megtettem, ezáltal nullára lerövidítettem a sorbanállást, hiszen elég volt a csomagokat feladnom, amit a Business Check-inhez hasonló telkítettségű pultnál teheti meg az ember. Legnagyobb meglepetésemre, a rendszer pirosan villogott, olyanokat mondott, hogy Donner Wetter, meghogy Error 9 magyarra lefordítva körülbelül azt próbálta meg a tudomásomra hozni, hogy a foglalásomhoz tartozó repülőutak lerepülésre kerültek (viva la magyar nyelv) és hogy konkrétan üljek egyhelyben. Egyórás ismételt próbálkozás után, feladtam a http protokollt és a GSM-mel kezdtem el megbarátkozni.

Közbevetésként jegyzem meg, hogy ha valamit nem szeretek, az a telefonálás. Ennél már csak az ügyfélszolgálattal telefonálás rosszabb. Az automata ügyfélszolgálati rendszerek alapvetően a normál ügymenetre vannak tervezve és a problémás ügyfelek mennek a levesbe, ami - egy globális repülőtársaság esetén egészen nem meglepő módon - bevallottan egy 35 perces várakozást vetített elő. Ezt esetleg nem vártam ki. Újra nekiszaladtam, és végigbukdácsoltam a hangfelismerő rendszeren, végül egy segítőkész fiatalember verbálisan is megerősítette azt amit a weboldalon az arcomba toltak, a foglalásomhoz tartozó összes repülőút teljesítve lett. Kiegészítő információ gyanánt elmagyarázta, hogy a rendszerbe bekerült egy extra London - New York - Vancouver út is, amin több - alapvetően fizikai jellegű - okból nem jelentem meg. Ezek közül az első számú az volt, hogy időközben a BA London - Vancouver járatán ültem. Másodjára pedig, az Egyesült Államok védelmi szervei vízum híján nem igazán engedtek volna a másik gépre felszállnom. Az ürge rendes brit módjára fapofával hallgatta végig egy cifra magyar káromkodós szösszenetemet, melyet annak egy kurta angol változattal összegeztem számára. Ezek után sebeinket nyalogatva kiegyeztünk egy döntetlenben, és elmagyarázta, hogy a szombati gépen bizony nincs hely. A vasárnapin sincs. A hétfőin van. Rendes brit módjára felajánlotta az Államokon keresztüli lehetőségeket, melyeket továbbra sem tudtam elfogadni. A hétfői utazás nem igazán villanyozott fel, afőlegképpen (tudom, hogy így kell írni) karácsony közelsége, és az okmányirodás időpont-foglalásom miatt.
A mentőövet a céggel szerződésben álló utazási iroda szolgáltatta - itt jött igazán jól, hogy a jegyet nem én szerveztem magamnak. A vészhelyzetre tartott 24 órás telefonos segítség további higgadt kétsorosok kíséretében eljutottunk odáig, hogy foglalnak nekem egy Lufthansa jegyet a másnapi gépre. Mivel a vészhelyzetes 24 órás telefonos szolgáltatást egy az utazási iroda által szerződésben álló ötödik fél nyújtotta, felmerült egy egészen sarkallatos kérdés: ki fizeti az extra utat? Valószínűleg felajánlottak volna további lehetőségeket, ha az első nem a cég American Express kártyája lett volna, aminél lelkesen megállítottam az illetőt a felsorolásban.
Miután ez is megvolt este lett és reggel, és második nap. Miután egy óra alatt nagyjából megdupláztam a telefonom havi használati idejét, villámgyorsan sörök magamba döntésére váltottam, majd kapkodásba, ugyanis a német légitársaság nem késő este, hanem kora délután indul innen, így az előre tervezettel ellentétben, sem nyugis készülgetés, sem a laza kora délutáni repülés előtti szunya nem fért bele a nem létező szombati napomba.


Tanulságként
- egy darabig, hacsak tényleg nincs másik lehetőség, nem repülök BA-vel - ettől még persze nem fognak csődbe menni, de legalább én egy kicsit jobban érzem magam.
- lehetőleg továbbra is a céggel fizettetem a repülőjegyeimet, miután még a dobozosüdítő-ellátmányt is csökkentették a gazdasági világválságra hivatkozva, heti mintegy 15 dollárt spórolva, ennek most nem sok esélyét látom.
- felismertem, hogy angolul is bírok magamból kikelve telefonon ordibálva anyázni - ez nem tudom mennyire lesz hasznos a későbbiekben.
- antitanulságként, ami soha nem derült ki: mi lett volna, ha a webes csekkolást nem erőltetve szimplán megjelenek a reptéren?

Útlevél

Ez egy visszatekintő, felhozó poszt, a történet december óta sokat ülepedett bennem, így sokkal higgadtabban informálok :D

Ha megrongálódik az útleveled, az nem jó dolog.
Ha megrongálódik az útleveled, és külföldön vagy, az még kevésbé.
Ha megrongálódik az útleveled, külföldön vagy, és a Magyar Köztársaság Nagykövetsége légvonalban 3550 kilométerre, és három időzónával odébb van, az ciki.
Ha mindez kevesebb, mint két héttel visszaindulásod előtt történik, akkor elkezdhetsz idegeskedni.
Nekem több, mint 3 volt, így némi tökölés és a posta töketlenkedése révén visszaindulásom előtti utolsó munkanap reggel érkezett meg az expresszboríték az ideiglenes útlevelemmel, legnagyobb örömömre, ekkor még nem is sejtettem, hogy, nade ne szaladjunk előre.
Éseztígyhogy?
Melokomédia (nyilván nincs ilyen szó, tessék elfelejteni, hogy ideírtam) felvonások nélkül
Szereplők: Magyar állampolgár, enyhén rongálódott útlevéllel, ez volnék én; Roxy Club, Vancouver - BarWatch; Magyar Köztársaság Nagykövetsége, tényleg segítőkész munkatársai;Canada Post - kanadai királyi posta;Központi Okmányiroda, Budapest;
Hogy ebből mi sül ki? Egy ártatlannak tűnő hétköznap estén nekiláttunk rokkoncertre menni, és a Roxy Klub bejáratánál a BarWatch program keretében elkérték az útlevelemet, ami az egyetlen értelmes személyazonosításra alkalmas iratom. Ezzel a kényszerű lépéssel értelemszerűen növelik a szórakozóhely biztonságát, vagy inkább biztonságérzetét. Ámde! A beléptető hölgy nincs enyhén rongált magyar útlevelekhez szokva, így egy hirtelen mozdulattal sikerült az utolsó lapot elválasztania a könyvecskétől. Holy makaroni! Erreföl egyből kiperkáltam a belépti jegyet, és nekiláttam guríani a söröket lefelé, hiszen a cél nemes, ámde útlevélpótlást mégse áll neki az ember ügyintézni este 9-kor egy rokkkkkkkoncert kellős közepén.
Másnap reggel, kevésbé őszinte mosollyal az arcomon vágtam neki a projektnek. Pár nap alatt sikerült felkutatnom a vancouveri tiszteletbeli konzulok elérhetőségeit, majd előre be nem jelentett személyes megkeresesésem kudarca után telefont ragadtam, és tárcsáztam Ottawát. Ők első megdöbbenésükben Kazetta- (és egyéb okmány-) Ragasztó Önképzőkört javasolták, majd rávilágítottam, hogy ez esetleg nem jó ötlet. Kiegyeztünk abban, hogy emailben elküldik a kitöltendő nyomtatványokat. Ezt sikerült két nap alatt abszolválni, következett a fényképkészítés, és a kipostázás.
A kanadai posta remek találmánya az előre kifizethető megcímezhető expressz levél, ami hasonlóan a jól ismert csomagküldőkhöz, webes követést, és következő munkanapi kézbesítést ígért.
Persze itt sem minden papsajt, és ez a következőben testesült meg:
A szerda délután beadott levelem pénteken kézbesült. A webes követés naponta (!!) frissül, ami egy másnapi kézbesítésnél elég haszontalan fícsör. A visszalevél még izgalmasabb volt, hiszen hétfőn felhívtak a követségről, hogy megkérdezzék mennyi időre kell az útlevél, és a kedden postára adott expressz küldemény, PÉNTEKEN érkezett meg. Ez nem okozott volna túl sok izgalmat, HA nem szombatra szólt volna a repjegyem :D
Miután sikeresen hazarepültem, amit valószínűleg megtehettem volna a személyi igazolványommal is, mivel kanadát simán el lehet hagyni útlevél nélkül, csak a személyazonosságodat ellenőrzik a gépre felszállásnál.
Kétszer kettő néha három
Szóval megérkezésem után még frissiben becaplattam pesten a Központi Okmányirodába, ahol visszaszolgáltattam az ideglenes útlevelet, illetve kivonattam a forgalomból a régit (lásd lyukak a fenti képen) és sürgősséggel igényeltem újfajta útlevelet.
A sürgősségi igénylésről nagyjából megpróbáltak lebeszélni, főként azzal érvelve, hogy az milyen drága. Aztán, kiókumlálták (hoppá, már ketten segítettek az igénylésben), hogy a rongálódás miatt az alap igénylés dupla költségű. A sürgősségi igénylés dupla költségű, ebből kifolyólag az igénylésem a normál ár háromszorosa.
Innentől persze sima volt az ügy január elején elkészült, kékből bordóra váltott az útlevelem. Könnyebb lettem úgy 2-300 dollárral, és izmosabb némi tapasztalattal, amit remélhetőleg nem kell a közeljövőben használnom.
Egy elvarratlan mellékszálon következik... Angolul fennkölt anyázás utazási irodával, azaz hazajutás másodfokon. Az új útlevélnek köszönhetően pedig USA kalandjaim első fejezete is érkezik.
Rövidesen.

Keccs áp

Kicsit le vagyok maradva a történettel, már ha egyáltalán történet van. Valahol ott maradtam el, hogy azt ígértem... Ígértem? Ne túlozzunk! Szóval belebegtettem [én is belebetegedtemnek olvastam másodjára], hogy volt némi történés és izgalom meg tavaly decemberben hazajutás tekintetében, aztán nagyjából mindenkinek elmeséltem legalább háromszor, hogy hogyan "húztam le" a céget teljesen jogosan egy Vancouver-Budapest retúrjárattal.
A lemaradásom mértéke akár gigantikus posztot is eredményezhetne, úgyhogy most dedikálok úgy másfél két órát, és inkább előre beidőzítek posztokat, vagyis jól feltördelem a sztorit. Remélem összefüggő lesz, ha nem az se baj, majd lehet gondolkodni :)

Öt ember, öt könyv

Hahaha. Ez ám a húzós felkérés, de mitlehet tenni mitlehetnetenni. Ha már Katica is úgy gondolja - teljes joggal - , hogy ihlethiányban szenvedek, kénytelen leszek reagálni :)
Előre leszögezem, hogy nem szokásom újévi fogadalmakat tenni, de 2009-at jobban fogom élvezni, így:

íme az első könyv 2008-ból:

1. Csikszentmihalyi, Mihaly Flow: The Psychology of Optimal Experience. jópár dologra rávilágított, és vitathatóan, de szerintem majdnem annyit változtatott az életszemléletemen, mint az, hogy a Vancouver városában élem mindennapjaimat. A teljesség kedvéért a tökéletes játék és, az: utolsó előtti csepp Az utolsó csepp az a könyvesboltba betévedés és a könyv leemelése volt a polcról. Meg persze akartam róla írni, de megtartottam magamnak.
   

Egy kis hobbi-irodalom.

2. Antonio Esfandiari: In the Money A leggyengébb pókeres könyv amit valaha láttam. Közhelyek puffogtatása. Erősen ellenjavalt.
   


3. Phil Gordon: Phil Gordon's Little Blue Book A zöld könyvecske méltó folytatása, tulajdonképpen annak alkalmazása a való életben.
   

Egy klasszikus, aminek egyszer nekifutottam, de magyarul nem ragadott meg, most jobban esett :)

4. Douglas Adams: Dirk Gently's Holistic Detective Agency Kötelező olvasmány, kiváltképp GUS rajongóknak.
   

Szakma, szakma, szakma.

5. Andrew Hunt: The Pragmatic Programmer A könyv, mely rávilágított nagyon sok szakmai gyengémre, és segített előrelépni.
   

Ez persze egy láncposzt, mint az a felütésből issejlik, szabályok pazzonál.
Nagyon nehezen kapartam össze ezt az ötöt, például az utolsót lehet hogy 2007-ben olvastam :)
Azt hittem a könyvekkel nehéz dolgom lesz, nade íme öt szerencsés nyertes, tessék folytatni a láncot - sic!blog az embernép, TavaszFM akitől a Dirk Gently-t kaptam, Dornbachok közül a YUNYAI-ból Googleba beépült, ritkán író Péter, Gabócs Guitar Hero oktató (leiskolázott na!), és persze tijBp sem maradhat ki ebből a játékból.

Röff: Még mindig adós vagyok Ottawából-ideiglenes-útlevélszerzős, British Airways-anyázós, Központi-Okmányirodás, Bécsi-villamosonBëlgátbömböltetős-majdnem-RailJet-kipróbálós, Frankfurtban-kétsörrel-kilenckor-másodszor-reggelizős, Lufthansa-s új Airbus 340-600-at dícsérős szárnyfölötti-vészkijáratnál-ülős posztokkal, tessék nyaggatni...

Addig is marad a csiripelés angolul