Frankfurt azt hiszem ezt korábban már említettem, a Frankfurti reptér elég vicces hely, tele van mindenféle népséggel, mindenki kultúrájához mérten alszik széken, nyugágyon vagy padon. Az átszállás közel 4 óráját a tavaly üsszel már bevált Goethe kávézóban töltöttem, asztalomat időbeli eltolódásokkal egy orosz hölgyel egy amerikai nővel (afro-amerikai jazzénekes-kinézetű) és egy svéd sráccal osztottam meg, mivel még volt olvasnivalóm, én sem erőltettem a trécselést, viszont pontosan annyit tudok róluk amennyire most épp szükségem volt, tán még egy kicsit többet is :)
"Yes to All!" másrészt most mégse egy kéthónapos kirándulásról volt szó. A csomagjaim közül az egyik túlsúlyos is volt, de hajnali 5-kor a földi kiszolgáló személyzet nemigen törődik ilyen apróságokkal. Nagy utazás ide, vagy oda, fáradtnak tűntem, viszont továbbra is mintha a régi volnék. Ez volt az első utam ami pontosan érkezett, nem cseréltek gépet, nem akart senki meghalni a levegőben (najó egy néni rosszul lett pont mellettem, de csak a gyomra rakoncátlankodott a légörvények-kaja kombótól, át is ültették a férjével együtt a businessre, meg orvosok várták a reptéren, sej!) nem hagyták el a csomagomat, nem kellett keresztülvágtáznom a reptéren, nem öntötték rám a söröm az ülés hátrahajtásával, nem csak szépfiúk és vénlányok voltak az utaskísérők, ben ült közvetlenül mellettem senki. Összefoglalva, unalmas, nyugalmas ámde kényelmes utam volt. A pontos érkezés azt jelentette, hogy hatalmas sor fogadott az útlevélellenőrző kapuk előtt - a vasárnap is közrejátszott ebben persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése