Szóval a hosszú sor alapvetően a vasárnap miatt volt, így kb félórát biztos kanyarogtam a kígyóban, mire egy marcona határőr a vízumom átnézése után az Immigration Officehoz küldött, ahol további 10-15 perc álldogálás után egy kedves hölgy megadta a munkavállalási engedélyt. Kicsit nehez tért napirendre az útlevelemben fellelhető vízumok felett (van egy elhasznált egyseri belépésre jogosító üzleti vízumom, egy visszavont többszöri belépésre szóló üzleti vízumom, van egy egyszeri belépésre jogosító rontott és visszavont, meg van a most érvényes) Ez azt jelenti, hogy 2009 május 30-ig Kanadába jöhetek mehetek annyiszor ahányszor csak akarok, de csak a GMI-nak dolgozhatok, csak a vancouver-i irodában, és csak ezen a szakterületen.
80 perccel a gép landolása után, kint voltam a friss levegőn. Nem mondanám, hogy igazi vancouveri idő fogadott, mert nem esett az eső :) nem is bántam.
Kim virággal és egy hordozható termopohárral várt, egyelőre elvagyok a pohár nélkül, de szerinte ilyen nélkül az ember nem igazi vancouveri - meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése