Homokóra

Ülök a szobámban, csendben egyedül és a ... fényes jövőre gondolok.
Naugye!
Merthogy akartam jó sok mindenről írni.
Alapvetően sportról lesz szó, meg mindenféle egyébről, már ha sikerül kihámoznom magam a metamondatokból, és marad szusz a végére.
Lássuk csak. Fontossági sorrendet nélkülözve, mérsékelten felsorolás jelleggel.

Foci (soccer)
A hoki mellett - lásd még lentebb - megtaláltam a sportélményt, ami eleddig nem került említésre a blogon, főleg azért mert keveset írtam idén, és ugye viszonylag friss elfoglaltság. A csapat neve Vancouver Whitecaps, illetve annak - félve írom le - ultrái, a Southsiders. A csapat jövőre az ismertebb profiligában, az MLS-ben játszik majd. Ettől persze még a meccsek színvonala - főleg idén az USSF D-2 ligában - mérsékelten haladja meg az anno NB2-es Nagykanizsai Olajbányász mérkőzéseket, amiket hasonló rendszerességgel látogattam. A stadion, és a nézőszám alapján is mindenképpen abba a kategóriába sorolandó a bajnokság. Az európai összefoglalógat jövőre is max akkor ütjük meg, ha vagy Beckhamet (LA Galaxy) vagy Henryt (NY Red Bull) durván lerúgja valamelyik balbekk az itteni meccsükön, amit egyébként nem kívánok egyikőjüknek sem.
Mielőtt nagyon elkanyarodnék a távoljövőbe, a Whitecaps a héten játssza oda-visszavágó alapon a bajnoki elődöntőt a Puerto Rico Islanders ellenében - az alapszakaszban idegenben 1:1, itthon fájdalmas 0:0 lett a vége, melyet csak az ultrák szórakoztató - és mocskolódásig süllyedő - beszólásai, és rigmusok éneklése mérsékelte.

"We're blue, we're white, we're fucking dynamite"

A Southsiders, mert így hívják magukat (magunkat) legkevésbé sem ultrák a szó magyar értelmében, de mindenképpen kirívóak a helyi szurkolási szokásokhoz képest. A dalok nagy része angol focicsapatok rigmusainak lokalizált változata.

Go Whitecaps Go!

Hoki (NHL)
Kezdődik! Mi több! Elkezdődött. Soha nem vártam ennyire a hokiszezont, ami mintegy szintmérőjévé vált a beilleszkedési folyamatomnak. Példának okáért élőben tekintettem meg az előszezon első hazai meccsét. Születésnapomra pedig egy pár jegyet kaptam egy későbbi meccsre
Meg persze az esős őszi, téli, tavaszi esték remek kitöltője. Ez természetesen nem jelenti, hogy teljes mértékben érteném a hokit, de már képes vagyok értelmes beszélgetéseket folytatni róla a harmincmillió hokiedző országában :) Az első meccsen szombaton a Hockey Night in Canada keretében sikerült büntetőkkel kikapnunk a Kings ellenében. Az viszont mindenképpen jó jel, hogy a fogadóirodák és elemzők is a négy legesélyesebb csapat között tartják számon a Canucks-t a Stanley Cup megszerzésére. Ez persze a szezon közben változhat, de a csapat védelmét mindenképpen sikerült megerősíteni. A támadósor (Sedin, Sedin, Burrows, Kesler, Raymond, Samuelsson) és kapusposzt (Luongo) továbbra is egészen izmos. Ma este újabb hazai mérkőzés a Florida Panthers ellenében.

Go Canucks Go!

Foci (CFL)
A BC Lions épp most birkózik a Winnipeggel, rájátszáért küzdve, sajnos ez nem az ő évük.

Nem maradt szusz. Folyt.köv.

Szolgálati közlemény

Ami persze legkevésbé sem szolgálati, viszont annál inkább közlemény.
Szeptember 13-án megérkezett az útlevelem Kanada bécsi nagykövetségéről, ahol a magyar állampolgárok efféle ügyeit intézik. Az útlevelem mellett ott figyelt egy darab letelepedési engedély. Ennek kellőképpen megörültem, ugyanis egy több, mint négy éve kezdődött folyamat végére került egy jópofa pont. Az i-re a valódi pont másnap került - erről kicsit később.
Szóval a folyamat során kaptam állásajánlatot, PNP jóváhagyást, munkavállalási engedélyt, új főnököket, PNP hosszabbítást, munkavállalási engedély hosszabbítást, majd letelepedési engedélyt. Az utolsó lépcsőhöz teljeskörű orvosi vizsgálaton kellett átesnem, majd az útlevelem tett egy kitérőt Bécsbe.
Nyilván a valódi pont sikerült a legviccesebbre, ugyanis a letelepedési engedélyt nagyrészt az országba belépés előtt adnak, így tulajdonképpen az letelepedéshez szükséges az országba belépés. Megoldható anélkül is de nagyon macerás és időigényes - ergo értelmetlen :) Tehát másnap fogtam magam és munka utáni esti programnak beszerveztem magamnak egy fuvart a 49-ik szélességi körhöz. Itt sikerült az Egyesült Államokba belépés nélkül - ámde annak marcona határőreinek alapos átvizsgálása és kérdezősködése után, besoroltunk a kanadai határhoz. Itt a határőr előkapta a használati utasítást, és kitöltögettük és aláírogattuk a papírokat, majd egy "Üdvözlöm Kanadában! Újra!" és egy fénymásolt brossúrával a kezemben immár állandó lakosként beléptem az ország területére.
Nagy vonalakban ez azt jelenti, hogy szabadon költözhetek, vállalhatok munkát, tanulhatok az ország területén, viszont nem szavazhatok és nem vagyok választható és csak súlyos bűncselekmény elkövetése esetén utasíthatnak csak ki az ország területéről. Ez a státuszom akkor műlik el, ha tetszőleges 5 év alatt 2 évnél kevesebbet töltök Kanadában, illetve, ha kanadai állampolgárrá válok - utóbbit két év után kérvényezhetem majd, ha továbbra is itt űzöm az ipart.
Ennyit a dolog praktikus, és történelmi oldaláról.
Mindennapi életemben ez tulajdonképpen nem jelent semmi változást. Ugyanúgy elcaplatok minden reggel Mario-hoz meginni a dupla presszókávémat, átkeletók a Burrard Inleten át dolgozni, esténként pókerezni, alkalmanként foci, kanadai foci hokimeccsre látogatni, inni-enni, helyi bandákat hallgatni.
Nade!
Oka van mindennek éspediglen, azért egy fontos dolog változott, márpedig az, hogy mostantól dolgozhatok másnak is, és kereshetek még több pénzet, ami sose rossz, főlegképpen, ha a világ egyik legmegfizethetetlenebb ingatlanpiaca veszi körül az ember.
A státuszomnak megfelelően a blog tartalma is változni fog - hahahahaha például megpróbálok majd havonta legalább két bejegyzést produkálni, illetve megírok majd dolgokat angolul is.

Hoppá! a blog címe is megváltozott.

Rather big news

Well, let's see.
Last Tuesday I crossed the Canadian border the fifteenth time (I counted it). Only this time, I crossed it without actually leaving the country. The term is flagpolling, and it took place at the truck crossing.
The number 15 is obviously irrelevant, the real deal was the certificate of my permanent residence I was holding with my passport. All in all, I became a permanent resident - landed immigrant as many of you know it. Interestingly, but not surprisingly, the border service agent had to use his cheat sheet to properly conduct the ceremony, which mostly consisted of data verification.
I was thinking about listing my thanks and "gratefuls" to everybody who helped me to get this far, but it would have an Oscar-style feel to it, what I really don't like to allow myself.
Thank you all.

Hamarosan

Érik egy pár poszt - merthogy annyi minden történik, én meg csendben élvezem.

Rekordszezon

Ma zárult az NHL alapszakasz. A Canucks az északnyugati divízió győzteseként vág neki a rájátszásnak. Ha egyperces összefoglalót kellene adni a csapat teljesítményéről, most perpillanat ez volna az:

A gól az utolsó meccsükön a Flames elleni 7-3-as meccsen a Canucks hatodik gólja, ez jelenti Daniel Sedin hattrickjét, és Henrik Sedin 112-ik pontját, mellyel a legjobb lett széles e kontinensen (hasonló módon a 83 asszisztja is a legjobb)
Emellett a csapat fele egyéni rekordot döntött, azonban mindez mit sem számítanak ha a csapat nem gyalogol legalább a Stanley Kupa döntőjéig.
Nekilátok playoff beardet növeszteni, lesz ami lesz...

naigen: Hajráf.

Vancouver 2010 - A gyaloglás vége

Mármint az úttest közepén gyaloglásnak van vége. Meg nagyon sokminden másnak. Az elmúlt 17 nap. Hát. Megvolt. Nem hiszem, hogy valaha ilyen horderejű mégegyszer megesik velem.
Az utolsó akkord: Vasárnap volt a hokiban a döntő. A kocsmákon-éttermeken-bárokon kívül megállt az élet: utolsóperces-üreskapus-egyenlítős-hosszabbításos-szidnikroszbiégbemegy-drámai mérkőzés, rekord-arany. A záróünnepségből bevallom őszintén nem sokat láttam, mert átadtam magam egy éjszakába nyúló fiesztának.

A nagy ünneplés közepette is sikerült lencsevégre kapni az egytagú magyar statikus-bob-csapatot:

Öö. Nem. Nem tudom igazán átadni mi történt. A legmegdöbbentőbb szerintem az, hogy a kanadaiak végre ráéreztek a "nemzet" ízére, és most már nem csak egy "ország" lakói.
Az élet zajlik tovább, következő heppening: paralimpia!

Vancouver 2010 - sziget

Képzelj el egy sziget fesztivált: a belvárosban. A nagyszínpad: az olimpiai láng. Világzenei színpad: Granville street. Zipline a Robson street fölött. Kígyózó sorok a belvárosban mindenhol. A királyi pénzverde kiállítása - ahol az érmeket lehet megnézni, minden egyes tartomány külön pavilonja, a főszponzorok pavilonjai, a német sörsátor, az ír sörsátor, a Heineken house, az éttermek tele, és előttük jobb esetben is minimum 15-30 perces várakozással kecsegtetnek. A rekordot szerintem a zipline viszi a maga átlag(!) 5 órás várakozási idejével, de órákat kell várni a metróra, a Seabusra, de még egy hotdogra is. Persze, ismerve az emeleti helyeket, ma sikerült sorbanállás nélkül megúszni a napot. Csakarutin, megazévek.
A belvárosban még most is karneváli hangulat van. A karneválból egyetlen dolog hiányzik de az nagyon. Szegény kanadaiak annyira multikulturálisak, hogy a nemzeti himnuszon kívül még kisebb csoprtok sem tudnak igazán mit kezdenki magukkal a nagy ünneplésben. Így a tömegek "Go! Canada Go!"-t csujjogatnak, rázzák a rongyot és szaladgálnak birka módon az utcán.

Az igazi sziget fílinget a hajnali kétórai alkoholzárlat kissé megtépázza ugyan, de a gyér éjszakai tömegközlekedés miatt ez annyira nem is baj.
Szubjektív sportmentes olimpiai helyszíni riportunk most alvásba fullad, holnap kizárólag sportosan: Orosz-Cseh, USA-Kanada és Finnország-Svédország jégkorong, seközben curling élőben.
Ja, a szemérmetlen hamburger a megszokott burgerhús, gombás ragu, hagyma, sajt és bacon mellé egy jóféle feltekeredett sültvirsli van besuvasztva. Egészségünkre!

Vancouver 2010 - Szün

Az ünneplés folytatódik. Szerdán voltam meccsen, mint a mellékelt ábra is mutatja. A csehek játszottak a szlovákokkal egy jóféle hokimérkőzést a hangulat remek volt. Azóta voltak még jobbféle meccsek is, de a krém amúgy is vasárnap lesz. Meg persze jövő héten, amikor már búcsúzkodás is lesz muhahaha.

Vancouver 2010 - Arany

A tegnapi napot délben egy laza Canucks meccsnézéssel kezdtem a megszokott helyemen, miközben az amerikai női hokicsapat elgyepálta szegény kínai sporttássnőit. Na nem annyira, mint a kanadaiak a szlovákokat (az nagyon csúfosra sikeredett)
Sikerült átvennem a szerdai jegyeket, majd rutinosan busszal elruccanni Granville Island-re, hogy Kimmel összefussak kiegészítő sörökre, és tovább romboljam immunrendszerem olimpiai láz helyi variánsával.

Valentin napi egysoros matrica, jókedv, és az első hazai földön szerzett kanadai olimpiai arany, aminek itt mindenki nagyon örül - én is mer legalább abbahagyják az ezen idegeskedést
Nyakamban cseh sál, hátamon konstans a magyar zászló. Szerdán Csehszlovák klasszik! Vasárnap curling helyszínelés - az első tanács: feltétlenül többet kell inni a versenyzőknél!

Vancouver 2010 - Népünnepély

Hölgyeim és Uraim! Ladies and Gentelemen! A népünnepély elkezdődött. The celebration has begun.
Sajnos előzménynek egy váratlan, ám annál sokkal szomorúbb esemény árnyékolta be a készülődést.

A megnyitót baráti körben egy klasszik német sörsátorban szaktekintettük meg, miközben kevésbé baráti áron mért Köstritzer serital fogyasztottunk.

A magyar csapat bevonulásánál, szaladtam egy kört a sátorban

Ezt csakúgy mutatom

Ezt meg azértmertcsak:

A város tele van élettel, szurkolói sátrak kivetítők, koncertek, spontán utcai megmozdulások (volt idióta kirakatdobálás is, for the record).
Itt például egy utcai performansz keretében segítő kezet adok a művész úrnak és még további három (!) személynek egy bazinagy lufiba belebújni.