nagyutazás

Két otthonom között ismét letudtam a szumma 12 órás repülést, szerencsésen megérkeztem, már a bevásárláson is túlvagyok, a tévében a Vancouver Canucks és a St Louis Blues birkózik, mire befejezem a posztot, a végeredmény is tán meglesz.
Rossz szokásom szerint hajnali géppel repültem Frankfurtba, ahol a vancouveri járat indulásáig négyórás várakozásnak néztem elébe.
Hogyan lehet négy órát frankfurti reptéren elütni? A recept egyszerű: kicsi és könnyű kézipoggyász kell hozzá, így a reptér bejárása után egy sör és reggeli (Paulaner Hefeweisen - Weisswurst kombó) mellett újságolvasás, majd ülőhely sikertelen keresése után, laptopozás (offline emailrendezgetés passziánsz feketemacska) Ezzel simán el is megy az első két óra :)
Ezután jön a kellemetlen semmittevés, szerencsére a transzatlanti járatok boardingja majdnem egy órával az indulás előtt elkezdődik, így már csak egy óra marad kitöltetlenül. Ezt én a frankfurti reptér új, kettes termináljának megtekintésével töltöttem. Itt már vannak az új kétszintes Airbus A380-as kiszolgálására épített duplakapuk, amelyek - ha jól láttam - feloszthatók két kapura, két kisebb gép indulása esetén. Aztán egy újabb kör, a terminál még nincs teljesen kész, te annál hatalmasabb, és látványosabb.
Egyébként a semmittevés kifejezetten hasznos bemelegítés volt az azt követő tízórás repüléshez. Ezúttal mindenféle izgalom, izgatottság, ismeretlen, újdonság nélkül érkeztem Vancouverbe, ettől az út még unalmasabb lesz, max azon gondolkodhattam, hogy hétfőn reggel mit vegyek majd fel. Az út felét sikerült végigaludnom, a kaja a Lufthansa járatokon továbbra is kifogástalan a kategóriájában (saját mintavétel alapján), az utaskísérők bezzeg német szőrös férfiak, a Warsteinernek szerencsére mindegy hogy ki szolgálja fel :)
Kim várt a reptéren, ahogy átszeltük a várost, rájöttem, hogy itt már nem tudok nézelődni :) 8 fok van, tiszta égbolt, és most vége a hokimeccsnek is: büntetőkkel nyert a Canucks.
holnap munkanap, napifrissel, és hivatkozásokkal a múlt három hétre...