Én kérem az elnézés.
Színházi előadáson különben sem illik fényképezni.
Márpedig ez az volt a javából, annyi különbséggel hogy az eredmény nem ismert előre. Ettől persze még nem becsülendő le a sportteljesítmény, sőt.
A hazai csapat a Vancouver Canucks egyelőre veretlen azai pályán, és lassan már a játékosok neveit is tudom, sőt még a posztokat meg a sorokat is fújom :) Juhász Peti kollégámnak azonban igazat kell adjak, a hoki élőben sokkal sokkal élvezetesebb mármár nézhető sport. A jegyért persze nem csak a meccset kapod, hanem jóval többet. Ez szórakoztatóipar, szóval nem tudsz unatkozni. Harmadonként minimum 2-szer van reklámszünet, ilyenkor egy kicsit felkaparják a jeget a kispadnál, meg a kapuk környékén, és viccesebbnél viccesebb játékokkal szórarkoztatják a közönséget, ilyen volt például egy szerencsés néző itt-a-piros-hol-a-piros játéka, vagy a Republik első (?) albumán vízionált repülő bálna, ami egy levegővel felfújt cucc volt három távirányítható propellerrel. Semmi őrültséggel nem készültünk, úgyhogy az arcunk nem került be a közvetítésbe, de ezt nem is nagyon bánjuk :)
A meccset a Canucks 5:3-ra nyerte a Columbus Blue Jackets ellen, elég lagymatag játékkal, továbbra is őrizve hazai győzelmi szériáját.
A létesítmény Zubi szerint magasan veri a Sportarénát, nekem még nincs összehasonlítási alapom, de azt hiszem igaza van :)
Az estét a Blarney Stone nevű ír kocsmában töltöttük, miután úgy döntöttünk nem várunk 2 órát, hogy bejussunk a Roxy Club-ba. Az este így is kellemesen telt jópár Kilkenny és egy remek zenekarnak köszönhetően.
1 megjegyzés:
Igaza van a haverodnak
Megjegyzés küldése