Képzelj el egy sziget fesztivált: a belvárosban. A nagyszínpad: az olimpiai láng. Világzenei színpad: Granville street. Zipline a Robson street fölött. Kígyózó sorok a belvárosban mindenhol. A királyi pénzverde kiállítása - ahol az érmeket lehet megnézni, minden egyes tartomány külön pavilonja, a főszponzorok pavilonjai, a német sörsátor, az ír sörsátor, a Heineken house, az éttermek tele, és előttük jobb esetben is minimum 15-30 perces várakozással kecsegtetnek. A rekordot szerintem a zipline viszi a maga átlag(!) 5 órás várakozási idejével, de órákat kell várni a metróra, a Seabusra, de még egy hotdogra is. Persze, ismerve az emeleti helyeket, ma sikerült sorbanállás nélkül megúszni a napot. Csakarutin, megazévek.
A belvárosban még most is karneváli hangulat van. A karneválból egyetlen dolog hiányzik de az nagyon. Szegény kanadaiak annyira multikulturálisak, hogy a nemzeti himnuszon kívül még kisebb csoprtok sem tudnak igazán mit kezdenki magukkal a nagy ünneplésben. Így a tömegek "Go! Canada Go!"-t csujjogatnak, rázzák a rongyot és szaladgálnak birka módon az utcán.
Az igazi sziget fílinget a hajnali kétórai alkoholzárlat kissé megtépázza ugyan, de a gyér éjszakai tömegközlekedés miatt ez annyira nem is baj.
Szubjektív sportmentes olimpiai helyszíni riportunk most alvásba fullad, holnap kizárólag sportosan: Orosz-Cseh, USA-Kanada és Finnország-Svédország jégkorong, seközben curling élőben.
Ja, a szemérmetlen hamburger a megszokott burgerhús, gombás ragu, hagyma, sajt és bacon mellé egy jóféle feltekeredett sültvirsli van besuvasztva. Egészségünkre!
