lassan érik az újabb csiripelős elemzős poszt, bár nagyon nem akarok belemenni az hazalátogatásom részleteibe, aki ott volt tudja mi minden történt, aki leramadt, kimaradt és a blog egyébként sem Budapestről szól...
Tehát az
alagúton át otthontermettem röpke 12 óra alatt, jól megspékelve 6-7 óra várakozással, ebből kb 3-at London Heathrow új terminálján, az ötösön kolbászolással töltöttem. Szép új terminál, és gigászi.
Ahogy a vicc mondja: és ez még csak a feje... Persze a Terminal 5-nak is megvan a maga kiss trükkje, az atlanti járatok a B kapuktól indulnak, ahova a föld alatt járó, frankfurtihoz hasonló rendszerű automata járattal kell átcaplatni...
Megérkezésem után sikerült rögvest kirúgnom a hámból, így délig aludtam, ami a sztenderd vasárnapi brunchba torkollott.
