Mármint az úttest közepén gyaloglásnak van vége. Meg nagyon sokminden másnak. Az elmúlt 17 nap. Hát. Megvolt. Nem hiszem, hogy valaha ilyen horderejű mégegyszer megesik velem.
Az utolsó akkord: Vasárnap volt a hokiban a döntő. A kocsmákon-éttermeken-bárokon kívül megállt az élet: utolsóperces-üreskapus-egyenlítős-hosszabbításos-szidnikroszbiégbemegy-drámai mérkőzés, rekord-arany. A záróünnepségből bevallom őszintén nem sokat láttam, mert átadtam magam egy éjszakába nyúló fiesztának.
A nagy ünneplés közepette is sikerült lencsevégre kapni az egytagú magyar statikus-bob-csapatot:
Öö. Nem. Nem tudom igazán átadni mi történt. A legmegdöbbentőbb szerintem az, hogy a kanadaiak végre ráéreztek a "nemzet" ízére, és most már nem csak egy "ország" lakói.
Az élet zajlik tovább, következő heppening: paralimpia!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése