2009. március 8., vasárnap

repülős anyázós


Ez egy visszatekintő, felhozó poszt, a történet december óta sokat ülepedett bennem, így sokkal higgadtabban informálok :D
Mert a repülés
Életforma
Papírrepülővel
Még szebb volna...

Vancouverbe Európából eljutni gömbgeometriai megfontolásokból minél közvetlenebb repülőjárattal érdemes. Ennek folyományaként a turistaszezonon kívül nagyjából három légitársaság közül lehet választani. A Lufthansa és a British Airways naponta, a KLM ritkábban repül. Ha jól tudom a nyáron a BA-nek lesz némi sűrítése. Nade ebből kifolyólag - és mindezek ellenére is a jegyárak viszonylag húzósak, és nem nagyon röpködnek a kedvezményes utak. Röpködnek, nyelvi humor (ahogy ismerem magam, lesz még, bocs)
Tehát tavaly legnagyobb örömömre szolgált, hogy a szeptemberi ruccanásomat a cég vezetésében uralkodó félkáoszt, sikerült kisajtolnom egy retúrjegyet az éppen aktuális főnököm éppen aktuális főnökétől. Ennek a jegynek a visszaútja következett (volna) az útlevelem megérkezése utáni napom.
Lelkes repülőamatőr (repülőn utazó amatőr) szakmai ártalomtól túlhevülten, 24 órával a szombat esti indulás után nekiláttam a ba.com-on előkészíteni a kirepülésem, az adataim megadásával, becsekkolással és az ülőhelyem kiválasztásával (Ezt kifelé is megtettem, ezáltal nullára lerövidítettem a sorbanállást, hiszen elég volt a csomagokat feladnom, amit a Business Check-inhez hasonló telkítettségű pultnál teheti meg az ember. Legnagyobb meglepetésemre, a rendszer pirosan villogott, olyanokat mondott, hogy Donner Wetter, meghogy Error 9 magyarra lefordítva körülbelül azt próbálta meg a tudomásomra hozni, hogy a foglalásomhoz tartozó repülőutak lerepülésre kerültek (viva la magyar nyelv) és hogy konkrétan üljek egyhelyben. Egyórás ismételt próbálkozás után, feladtam a http protokollt és a GSM-mel kezdtem el megbarátkozni.

Közbevetésként jegyzem meg, hogy ha valamit nem szeretek, az a telefonálás. Ennél már csak az ügyfélszolgálattal telefonálás rosszabb. Az automata ügyfélszolgálati rendszerek alapvetően a normál ügymenetre vannak tervezve és a problémás ügyfelek mennek a levesbe, ami - egy globális repülőtársaság esetén egészen nem meglepő módon - bevallottan egy 35 perces várakozást vetített elő. Ezt esetleg nem vártam ki. Újra nekiszaladtam, és végigbukdácsoltam a hangfelismerő rendszeren, végül egy segítőkész fiatalember verbálisan is megerősítette azt amit a weboldalon az arcomba toltak, a foglalásomhoz tartozó összes repülőút teljesítve lett. Kiegészítő információ gyanánt elmagyarázta, hogy a rendszerbe bekerült egy extra London - New York - Vancouver út is, amin több - alapvetően fizikai jellegű - okból nem jelentem meg. Ezek közül az első számú az volt, hogy időközben a BA London - Vancouver járatán ültem. Másodjára pedig, az Egyesült Államok védelmi szervei vízum híján nem igazán engedtek volna a másik gépre felszállnom. Az ürge rendes brit módjára fapofával hallgatta végig egy cifra magyar káromkodós szösszenetemet, melyet annak egy kurta angol változattal összegeztem számára. Ezek után sebeinket nyalogatva kiegyeztünk egy döntetlenben, és elmagyarázta, hogy a szombati gépen bizony nincs hely. A vasárnapin sincs. A hétfőin van. Rendes brit módjára felajánlotta az Államokon keresztüli lehetőségeket, melyeket továbbra sem tudtam elfogadni. A hétfői utazás nem igazán villanyozott fel, afőlegképpen (tudom, hogy így kell írni) karácsony közelsége, és az okmányirodás időpont-foglalásom miatt.
A mentőövet a céggel szerződésben álló utazási iroda szolgáltatta - itt jött igazán jól, hogy a jegyet nem én szerveztem magamnak. A vészhelyzetre tartott 24 órás telefonos segítség további higgadt kétsorosok kíséretében eljutottunk odáig, hogy foglalnak nekem egy Lufthansa jegyet a másnapi gépre. Mivel a vészhelyzetes 24 órás telefonos szolgáltatást egy az utazási iroda által szerződésben álló ötödik fél nyújtotta, felmerült egy egészen sarkallatos kérdés: ki fizeti az extra utat? Valószínűleg felajánlottak volna további lehetőségeket, ha az első nem a cég American Express kártyája lett volna, aminél lelkesen megállítottam az illetőt a felsorolásban.
Miután ez is megvolt este lett és reggel, és második nap. Miután egy óra alatt nagyjából megdupláztam a telefonom havi használati idejét, villámgyorsan sörök magamba döntésére váltottam, majd kapkodásba, ugyanis a német légitársaság nem késő este, hanem kora délután indul innen, így az előre tervezettel ellentétben, sem nyugis készülgetés, sem a laza kora délutáni repülés előtti szunya nem fért bele a nem létező szombati napomba.


Tanulságként
- egy darabig, hacsak tényleg nincs másik lehetőség, nem repülök BA-vel - ettől még persze nem fognak csődbe menni, de legalább én egy kicsit jobban érzem magam.
- lehetőleg továbbra is a céggel fizettetem a repülőjegyeimet, miután még a dobozosüdítő-ellátmányt is csökkentették a gazdasági világválságra hivatkozva, heti mintegy 15 dollárt spórolva, ennek most nem sok esélyét látom.
- felismertem, hogy angolul is bírok magamból kikelve telefonon ordibálva anyázni - ez nem tudom mennyire lesz hasznos a későbbiekben.
- antitanulságként, ami soha nem derült ki: mi lett volna, ha a webes csekkolást nem erőltetve szimplán megjelenek a reptéren?

1 megjegyzés:

mimke írta...

Ez amúgy tényleg állati érdekes, hogy az ember mi mindenre képes külföldiül, ha muszáj.. Raktam én már össze svéd mondatot is(mentségemre legyen szólva, németül akartam beszélni), illetve üövöltöztem angolul a munkatársammal (Pedig általában még magyarul is dadogok, ha felidegesítenek és üvöltöznöm kell)...