Canada Day

Visszavonhatatlanul itt a nyár. A hőmérséklet 20 és 30 fok között ingadozik, az égen ritka állat a bárány(felhő). A légkondik mindenhol dolgoznak, kicsit talán többet is, mint kellene. Tegnaptól extra adót vezettek be a benzinre, pár százalék csak, és ellentételezésként minden állandó lakos kapott egy százdolláros csekket az állambácsitól - ebből az összegből lehet venni egy kétzónás havibérletet, vagy száz leveskonzervet, vagy kb. egy tank benzint.
Július elseje nemcsak az új carbon-tax életbelépésének dátuma volt, hanem erre a napra esik az egyik legfontosabb kanadai nemzeti ünnep a Canada Day. Nagyjából az amerikai júliusnegyedikének, azaz a függetlenség napjának felel meg. Ennek megfelelően tűzijátékkal - és mindenféle tömegeket megmozgató rendezvényekkel örvendeztetik meg a népet. A gyerekek kanadai zászlót lobogtatnak, vagy festetnek az arcukra - ez főleg a kínai származású kanadaiaknál dívott. Volt két esemény, amely tömegeket megmozgatását akadályozta, nevezetesen az egyik hídat egy toronyugrómutatványra vállalkozó őrült miatt, a másikat pedig baleset miatt részben lezárták, így nagyjából befagyasztva az Észak- és Nyugat vancouveriek belvárosba áramlását. Ráadásul ebből kifolyólag kilométeres sor alakult ki a Seabus északi termináljánál, közel egyórás(!) várakozási időt eredményezve. Mindezt persze nem tudnám, ha nem volt főnökömhöz John-hoz mentem volna Canada Day kerti partira, Észak Vancouverbe, ahol volt kollegákkal és John barátaival és azok családjaival ittuk a sört, és fogyasztottunk mindenféle grillezett húsokat. A végére még egy elég flexibilis szabályokkal lefutott asszociációs szójáték is belefért. Nagyjából tizenegy magasságában "bontottunk tábort". Persze a közlekedési vállalat nem gondolt kései időpontban északon kóbor belvárosiakra, így mintegy fél-háromnegyedóra óra kénytelen voltam taxit fogni.

Blogged with the Flock Browser