Tökfej

Sokminden zajlik errefelé, ma éppen halloween történt. Csapatépítés jelleggel szellemházat barkácsoltunk munkaidőben, páran még jelmezt is öltöttek, bár a tavalyi képek sokkal többet ígértek - nem én nem öltöztem be...
A hétvégén egyébként volt egy enyhe mélypontom - a pénteki duhajkodásból vasárnap délutánra gyógyultam ki teljesen. Sikerül viszonylag rendszeresen mikroblogolnom, igaz cak angolul. A jobboldalt lehet látni az utolsó 10 csipirelésemet, ami átlagosan 2-3 napot fed le. Egyelőre elég sablonos, viszont annál viccesebb visszaolvasni.
Gondolkodom egy címlapsztori rovat indításán: munkába menet a Metro Vancouver címlapján szereplő "hírt" fogom tolmácsolni, meglátjuk sikerül-e elkezdenem, hamár így beígértem :)

dióbél #2 cigi? ciki!

Nem dohányzom két hónapja. Mondanám, hogy megtisztultam, de inkább csak egészségesebbnek tartom magam! Alapvetően nem érzem magam máshogy, a reflexek mostanra kigyógyultak. A másféldobozos bulik utáni érzés már a múlté. Tulajdonképpen nem bántam meg, hogy eddig igen, és azt sem, hogy mostantól nem.
Viszont valami hiányzik. Azok az öt percek, amíg egy kicsit kizökkentem.
Az élet szép. A tüdőm szerint biztosan.

dióbél #1

Mint azt korábban a dióhéjban említettem, kihúzták egy fogamat. Ez elég sok mindent okozott bennem és körülöttem. A húzás előtt rendes fájdalmaim voltak, toltam a Cataflamot rendesem. (Mielőtt kiköltöztem, majdnem rendbetetettem az összes fogaimat, de aztán nem jutott rá idő, viszont az utolsó kezelés után maradt egy dobozzal - hej de hasznos volt!) A fogorvosnő - aki mellesleg olasz származású - antibiotikum kúra (egy hét alkoholmegvonás) után meg is szabadított az egyik fogamtól. Mindezek után kiderítettem, hogy a fogorvosi kezelés a health plan keretében (amit a munkáltatóm kötött az egyik egészségbiztosítóval) évente 2000 dollárnyi kezelést kaphatok amennyiben 50 dollárt befizetek, és évente kétszer elmegyek kivizsgálásra. Nos ezt a kivizsgálást a foghúzás után ejtettem meg, majd az elmúlt két hétben az elmúlt pár évben elmaradt szájturkálását pótoltam.ha jól számoltam 5 vagy 6 kisebb tömést kaptam, illetve ugye volt egy húzás, egy kivizsgálás+tisztítás-polírozás. Mindez 1900 dollár értékben. Januárban folytatjuk :)

forduló

Jól éreztem, hogy kábé, de majdnem pontos is volt. Újabb évforduló, a családi hagyományos mérleg-születésnap-dömping után: kétéves a blogom! Ez önmagában nem anyira fontos, egyben azt is jelenti, hogy két éve jöttem először Vancouverbe. Kicsit visszalapoztam, elolvastam mi mindent műveltem. A héten nem történt velem semmi, november közepén megveszem a következő kör retúrjegyét. Charlest - a közvetlen főnökömet - már puhítottam, hogy ne kelljen szabadságra mennem, és maradhassak akár január közepéig. Most pedig nekilátok szokásos szombat reggeli Denny's túrámnak.
Ja igen, itt ősz van. Esett. Esik. Esni fog. Az eső.

West Coast Express túra

Nos a West Coast Expresszről még nem írtam, pedig a urbanizálódó kapitalista motorizált világ egyik legfurább mintapéldánya :) - nem, nem gondolkoztam a jelzőszerkezeten :)
Sokunknak ismerős a helyi érdekű vasút kifejezés, nekem továbbra is a zöld otromba pest környéki járműveket jelenti, holott Frankfurtban s Párizsban is volt szerencsém kipróbálni a városon átmenő kettős funkciójú vasútvonalakat amelyek a nagyvárosok agglomerációjának közlekedését hivatottak kiszolgálni, bár szerintem inkább a nagyvárosok dolgozóvárosokká és az agglomerációk alvóvárossá válását hivatottak előmozdítani.
Szóval a West Coast Express egy helyi érdekű vasút 3-4 városka "bejárósait" szállítja a külvárosokból a metró belvárosi végállomására a Waterfronthoz (innen indul a Seabus is North Vancouverbe) Reggel csak a belváros, délután pedig csak a külvárosok irányába közlekedik. Ez a tulajdonsága a belvárosi emberek számára eléggé megnehezíti a kipróbálását, de hosszas tervezgetés után sikerült megtalálnom, hogyan tudunk az első kimenő vonattal majdnem végigutazva még emberi időben busszal hazajönni. Még egy C jelű community bus-szal is sikerült utaznunk Peti legnagyobb örömére. A röpke 45 perces vonatozás után további 2 órát buszoztunk/Skytrain-eztünk hazáig, addig Andi előkészítette a szülinapi tortát és az ajándékot.

A nagy látogatás

Az elmúlt három héten Petivel és Andival újra végigjártam a környék nevezetességeit, kivettem első szabadnapjaimat is :) A linkek korábbi beszámolók a helyekről, a képek "frissek" :) Nagyokat sétáltunk a Stanley-parkban, a tengerparton, a Capilano völgyben és a Lynn völgyben. Felmentünk a Harbour Center Tower kilátójába. Voltunk a Granville szigeten a modellvasút múzeumban, a piacon. Szóval egypár drága mulatságon kívül megvolt minden :)
Remélem a slideshow működik:

6

 

Közben én is persze, de az most annyira nem fontos.