2005. november 8., kedd
2005. november 6., vasárnap
Grouse
A vasárnap reggeli agónia után, hirtelen ötlettől vezérelve - amit a kinti remek napsütéses időjárás okozott - elindultunk hogy megmásszuk a Grouse Mountain-t. Ez körülbelül félóra buszozást, és egy hegyi ösvényt jelentett - volna, ha a Grouse Grind-ot (az ösvényt) nem zárták volna le a hó miatt. Ez persze némi pluszköltséget jelentett (kb 30 kanadai dollárt) ugyanis ennyiért vitt fel minket a "lanovka". Sajnos csak az egyik működött, ezért kb hármnegyed órát álltunk sorba a hegy lábánál.
A felfele út a Capilano Lake gyönyörű látványával indult, majd egy pár perc alatt elértük a hóhatárt, ám visszatekintve a kabin belsejével együtt sikerült egy gyenge képet készítenem a városról, majd a havas fák szintjéről egy újabb szögből a Capilano Lake a téma.
A lift végén körlbelül 30 centis hó fogadott minket, a napsütötte várost pedig felhők takarták el. Nemhiába voltunk 1100 méteren. Amint kiléptünk a sílift felső állomásán egyből egy kis korcsolyapályába botlottunk és korcsolyát béreltünk. Életemben itt volt harmadszor korcsolya a lábamon...
- ÉG
- és föld
Utóbbi egyfajta kiegészítés a capilano lake es posthoz:
Szombat
A szombati programom viszonylag egyszerűen telet, két bolgár kollegát kellett elkalauzolnom a vasútállomástól az apartmanhoz. A hajnali négy órás hazaérkezés után ez eléggé veszélyesnek látszott, de így is sikerült időben odaérnem. Emellett sikerült egy elég látványos képet készíteni a SkyTrainről. Szegény bolgárokat nem kímélte a víz, a vasútállomás és a skytrain közti 200 méteres szakaszon esett az eddigi legerőssebb eső amióta itt vagyok. Hozzá kell szokni az biztos.
Az időjárásnak köszönhetően nem vittük túlzásba a programokat, az estét a Kanukok idegenbeli meccsének megtekintésével töltöttem a Hagar's ban két remek belga búzasör kíséretében.
Ehelyütt tenném közzé a kanuk-burger receptjét, melyhez egy zsömle egy nagydarab hamburgerhús, saláta, egy szelet paradicsom, egy szelet sajt és kb 5 deka gombás ragu szükséges. Összeállítás tesztés szerint :)
Rövidesen érkezik a vasárnapi helyzetjelentésem, ízelítőül egy kép...
GO CANUCKS GO
Nem vittem fényképezőgépet a hokimeccsre.
Én kérem az elnézés.
Színházi előadáson különben sem illik fényképezni.
Márpedig ez az volt a javából, annyi különbséggel hogy az eredmény nem ismert előre. Ettől persze még nem becsülendő le a sportteljesítmény, sőt.
A hazai csapat a Vancouver Canucks egyelőre veretlen azai pályán, és lassan már a játékosok neveit is tudom, sőt még a posztokat meg a sorokat is fújom :) Juhász Peti kollégámnak azonban igazat kell adjak, a hoki élőben sokkal sokkal élvezetesebb mármár nézhető sport. A jegyért persze nem csak a meccset kapod, hanem jóval többet. Ez szórakoztatóipar, szóval nem tudsz unatkozni. Harmadonként minimum 2-szer van reklámszünet, ilyenkor egy kicsit felkaparják a jeget a kispadnál, meg a kapuk környékén, és viccesebbnél viccesebb játékokkal szórarkoztatják a közönséget, ilyen volt például egy szerencsés néző itt-a-piros-hol-a-piros játéka, vagy a Republik első (?) albumán vízionált repülő bálna, ami egy levegővel felfújt cucc volt három távirányítható propellerrel. Semmi őrültséggel nem készültünk, úgyhogy az arcunk nem került be a közvetítésbe, de ezt nem is nagyon bánjuk :)
A meccset a Canucks 5:3-ra nyerte a Columbus Blue Jackets ellen, elég lagymatag játékkal, továbbra is őrizve hazai győzelmi szériáját.
A létesítmény Zubi szerint magasan veri a Sportarénát, nekem még nincs összehasonlítási alapom, de azt hiszem igaza van :)
Az estét a Blarney Stone nevű ír kocsmában töltöttük, miután úgy döntöttünk nem várunk 2 órát, hogy bejussunk a Roxy Club-ba. Az este így is kellemesen telt jópár Kilkenny és egy remek zenekarnak köszönhetően.
Én kérem az elnézés.
Színházi előadáson különben sem illik fényképezni.
Márpedig ez az volt a javából, annyi különbséggel hogy az eredmény nem ismert előre. Ettől persze még nem becsülendő le a sportteljesítmény, sőt.
A hazai csapat a Vancouver Canucks egyelőre veretlen azai pályán, és lassan már a játékosok neveit is tudom, sőt még a posztokat meg a sorokat is fújom :) Juhász Peti kollégámnak azonban igazat kell adjak, a hoki élőben sokkal sokkal élvezetesebb mármár nézhető sport. A jegyért persze nem csak a meccset kapod, hanem jóval többet. Ez szórakoztatóipar, szóval nem tudsz unatkozni. Harmadonként minimum 2-szer van reklámszünet, ilyenkor egy kicsit felkaparják a jeget a kispadnál, meg a kapuk környékén, és viccesebbnél viccesebb játékokkal szórarkoztatják a közönséget, ilyen volt például egy szerencsés néző itt-a-piros-hol-a-piros játéka, vagy a Republik első (?) albumán vízionált repülő bálna, ami egy levegővel felfújt cucc volt három távirányítható propellerrel. Semmi őrültséggel nem készültünk, úgyhogy az arcunk nem került be a közvetítésbe, de ezt nem is nagyon bánjuk :)
A meccset a Canucks 5:3-ra nyerte a Columbus Blue Jackets ellen, elég lagymatag játékkal, továbbra is őrizve hazai győzelmi szériáját.
A létesítmény Zubi szerint magasan veri a Sportarénát, nekem még nincs összehasonlítási alapom, de azt hiszem igaza van :)
Az estét a Blarney Stone nevű ír kocsmában töltöttük, miután úgy döntöttünk nem várunk 2 órát, hogy bejussunk a Roxy Club-ba. Az este így is kellemesen telt jópár Kilkenny és egy remek zenekarnak köszönhetően.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)