prokrasztinálok

Micsoda szó! Ez egy poszt.

tovább

Vancouverbe megérkezett az igazi ősz végi időjárás, és lassan már két hete csak az a kérdés, hogy a héten lesz-e olyan nap amikor nem esik. Ettől függetlenül, vagy épp emiatt az elmúlt hetem viszonylag laza-passzív volt, kivéve a pókerasztalnál, ahol relatíve sok időt töltöttem, némi sikerrel koronázva. Megtörtem egy hosszú sorozatot is, és a szombat esti tivornyázás lezárásaként két Big Mac-et nyomtam be gyors egymásutánban. Tehát a újabb maratoni mekimentes időszak következik, igaz akkor éjjel roppant jól esett a burger, és még a másnaposságomat is jelentősen enyhítette.
Apró különbségek: juharlevél a mekilogóban...
Ma egyébként kiléptem a Denny's szombati reggeliből és a False Creek partján egy kis kávézóban fogyasztottam el kései reggelimet (értsd: délben).
Mellesleg mindeközben újra leszoktam a dohányzásról. Lassan a második hét végére érek, az egy doboz nikotinrágó felét se használtam el, és ismét úgy érzem magam, mint tavaly ilyenkor.

Na most visszaolvastam a tavaly ilyenkori bejegyzéseimet is, idén máshogy érzem magam...
Voltam hokimeccsen is élőben, nem volt karatikus, de azért jól éreztem magam. Majdnem elhagytam a sálamat is, de sikerült kiszednem a scsávó nyakából aki felszedte a földről, még jó, hogy kiszúrtam a második szünetben, hogy rajta van... Tesis a világ...
Megjegyzem itt a karácsony: a Starbucksban borsmentás tejszínhabbal kaptam a mokkámat. Nem lehet elég korán kezdeni!